Beszámoló a családi nyaralásunkról

Nagyon megkéstem ezzel a beszámolóval, de nem feledkeztem el róla. Következzék idei családi nyaralásunk leírása. 

Szerencsére idén is sor került családi nyaralásra. Orsi kétszer is meglátogatott minket idén nyáron: eljött Eszter esküvőjére, de utána vissza is kellett sietnie Izraelbe egy vizsgára, így csak később, augusztus 20-án tért vissza hozzánk ismét, hogy két hétig boldogítson minket! Ebből az első hét volt a családi nyaralás ideje, amit idén Ausztriában töltöttünk, Salzkammergutban.

Sosem jártam még Ausztriában nyáron, csak prospektusokból tudtam, hogy a hegyek országa nem csak télen lehet lenyűgöző. Az azonban nagyon meglepő volt, hogy tényleg ezeket a turistakatalógusba való helyeket jártuk végig, és megtapasztalhattuk, hogy ez bizony nem csak egy photoshopolt világ, hanem a valóság! Következzen egy részletes beszámoló képekkel.

1. nap - péntek

Augusztus 21-én délelőtt vágtunk neki Ausztriának jól megpakolt autóval. Gosau-i szállásunkra csak este érkeztünk meg, ugyanis út közben megálltunk, hogy megnézzük a melki apátságot. Az apátság sokban hasonlít Pannonhalmára: egy hegyen fekszik csodás kilátással, és hasonló stílusban is épült: egy nagy épületegyüttes, amiben van több templom, iskola, az ott élők szálláshelye és persze múzeum, amit végig is jártunk. Igazán szép bevezető volt a nyaralásunkhoz.

Estére érkeztünk meg az apartmanunkhoz. Az is nagyon kedves helyen volt, a teraszról szép kilátás nyílt a hegyekre, klasszak voltak a szobáink, minden rendben volt, leszámítva a kicsit akadozó wifit.

2. nap - szombat

Orsival egy random tó partján

Reggel felkerekedtünk és Hallstadtba vettük az irányt, ahol először is megtekintettünk egy híres sóbányát. Az egész környék (Salzkammergut...) a sóbányászatáról híres. A bányában lecsúszhattunk Európa legnagyobb föld alatti csúszdáján, és részünk volt érdekes vetítésekben is, valamint láttunk egy bronzkori lépcsősort. Mivel a bánya magasan a hegyen fekszik, miután kijöttünk, rengeteg fényképet készíthettünk a környező hegyekről és egy csodás tóról, majd le is mentünk a partjára és végigjártuk magát a kisvárost. Egészen mesebeli volt. Takaros, egymás mellé épült házikók, templomok. A téren épp osztrák népviseletbe öltözött tűzoltózenekar játszott. A kis üzletekben persze kapható minden, ami sóval kapcsolatos: fűszersók, sólámpák, fürdősók, szappanok. Petra meg is jegyezte egy üzletben, hogy "kedve támadt letusolni". A város érdekessége még egy kápolna, ahol festett koponyákat és lábszárcsontokat tárolnak. A helyi temető ugyanis olyan kicsi volt, hogy az elhunytak csupán 10-20 évet töltöttek benne, majd kiásták őket, a koponyáikra különböző motívumokat festettek, és a kápolnában helyezték őket végső nyugalomra, sírjaikba pedig új tetemek kerültek. Bizarr látvány volt a sok koponyára meredni és a homlokokon olvasni a festést, kik is voltak. Azért éjféltájban nem szívesen maradtam volna egyedül velük. Este hazaérve játszottunk egy Pandemicet, Orsinak is megmutattuk, hogy működik a játék. Igaz, a legkönnyebb fokozaton játszottuk, de nyertünk!

3. nap - vasárnap

Ezt a napot Salzburgban töltöttük. Sétáltunk a város utcáin, megnéztük Mozart szülőházát, felmentünk a várba és megnéztük az ottani múzeumot. Ott is ebédeltünk, én egy Wiener Schnitzel-lel tömtem meg a hasam. Egyébként az egész környéknek - és főleg Salzburgnak - két fő nevezetessége van: Mozart és a Muzsika hangja. Előbbi itt élt és alkotott, utóbbit itt forgatták különböző helyszíneken. Mi is megpróbáltunk levadászni néhány forgatási helyszínt, például egy kolostort vagy egy templomi temetőt, de elárulhatom, családom tagjait sokkal inkább lázba hozta a dolog, mint engem.

Salzburg bejárása után nem mentünk egyenesen haza, hanem még útba ejtettük Hellbrunnt és a híres kastélyát. Az épület arról nevezetes, hogy egy tréfás kedvű püspök lakta, aki különböző vízi játékokat építtetett a kastélykertben. Csoporttal, idegenvezetővel mentünk végig a kerten. Van ott mindenféle érdekesség: csodás Poszeidón-szobrok, figurák, amiket a víz hajt, korona, amit egy vízsugár a levegőbe emel... és persze a vicc, az átverés, nevezetesen, hogy a legváratlanabb pillanatban, a legváratlanabb helyről vízsugár spricceli le a gyanútlan bámészkodót. Nem vicc! Nem tudom, mennyire volt a püspök népszerű egy-egy akciója után, mivel mi is igen ázottan távoztunk. Viszont rendkívül szórakoztató volt az egész.

4. nap - hétfő

A Schafberg tetején

Ez volt az úgynevezett "kirándulós napunk", de mint kiderült, sokkal inkább szólt a természeti szépségek megtekintéséről mint a gyaloglásról. A Wolfgangsee-hez mentünk, ahonnan fogaskerekű vasút vitt fel bennünket a Schafbergre, a környék egy magas hegyére. Másznunk tehát nem kellett, egyből a csúcsra jutottunk, ahol két órán át mást sem csináltunk, csak ámultunk és bámultunk. A látvány lélegzetelállító volt, körben mindenütt hegyek és tavak. Rengeteg fényképet készítettünk, sziklaperemre merészkedtünk, szendvicset majszoltunk, nézelődtünk és nézelődtünk, majd délután úgy, ahogy jöttünk, a vasúttal ledöcögtünk ismét a tóhoz. Ott részt vettünk egy hajókázáson a valószerűtlenül kék tavon, élveztük a napsütést és a gyönyörű tájat. Végül visszaértünk St. Wolfgangba, ahol nézelődtünk kicsit az utcákon, megnéztük a templomot, a szép házakat, a Weißes Rössl-hez címzett fogadót. Este a társaságnak még volt ereje pingpongozni, én jobbára pihentem és olvasgattam. Hosszú nap volt!

A Wolfgangsee partján

5. nap - kedd

Ezen a napon Werfenbe látogattunk, ahol Európa legnagyobb jégbarlangja található. Igyekeztünk felkészülni: sídzsekit, sapkát és kesztyűt is húztunk. Nem volt egyszerű felvergődni magához a barlanghoz, ugyanis a hegy csúcsánál feküdt. Busszal kellett feljutni egy darabig, úgyhogy először sorban álltunk buszjegyért, majd sorban álltunk a buszhoz. Miután a buszról leszálltunk, megvehettük a jegyünket a barlangba, majd ismét gyalogoltunk felfelé egy darabon. Onnan sílifttel vittek minket ismét feljebb, de megint csak gyalogolnunk kellett, mielőtt a barlang bejáratához eljutottunk. Ez már önmagában fárasztó volt, bár persze nagyon szép volt a táj - egy idő után azonban semmit sem láttunk, mert a hegy csúcsát köd borította. Felérve egy angol nyelvű idegenvezetésen vettünk részt, ami nagyon mókás volt, mert a csávó olyan akcentussal beszélt, mintha skót lett volna, alig győztem hegyezni a fülem, hogy megértsem. A barlangban nincs mesterséges világítás, úgyhogy bányászlámpákkal mentünk be. Odabent tényleg_nagyon hideg volt, még jól beöltözve is hamar átfagytam. Kiépített lépcsősoron kellett először hosszan felfelé, majd lefelé gyalogolnunk, menet közben pedig jégoszlopokat, érdekes képződményeket láthattunk. Visszafelé menet a sok lépcsőzéstől már remegett a lábam, de nagyon megnyugodtam, mikor kiderült, hogy nem egyedül vagyok ezzel, ugyanis Orsi is hasonlóképpen járt. A kirándulás után két napig olyan izomláz volt a vádlimban, hogy nem hittem el!

Tetőtől talpig beöltözve

Mikor kiértünk a barlangból, már feloszlott odakint a köd. Mielőtt lementünk volna a hegyről, betértünk egy hüttébe, ahol én remek gulyást ettem, majd megosztoztunk egy császármorzsán. Igazán jólesett!

A sok mászással, várakozással nagyon elment a napunk, de szerencsére sikerült kifogunk az utolsó idegenvezetést a szomszédos hegyen lévő várban, ahol egyébként a Kémek a Sasfészekben c. filmet forgatták. A vár egyébként nem olyan nagy szám, de nagyon kedves volt az idegenvezetőnk. Ha sokat hegyezem a fülem, jól értem a német beszédet, de ez már sajnos elég passzív nyelvtudás.

6. nap - szerda

Tipikus osztrák táj

Reggel először a közeli Gosausee-hez látogattunk el, szintén bámészkodás és fotókészítés céljából. Amit kaptunk, az a már hihetetlenül tipikus osztrák táj: kéklő tó, mögötte a hegyek (egyiknek a csúcsán még hó is volt!) zöld mezők, fakunyhók, legelésző tehénkék. Nehezen vettük rá magunkat a távozásra, de várt minket az aznapi úti cél, Bad Ischl. Itt megnéztük Ferenc József és Sissi nyári vadászrezidenciáját, utána pedig egy strandon fürödtünk, hogy húgaim is boldogok legyenek. Este hazaérve ellátogattunk a falu kálváriadombjára, ahol, úgy hallottuk, jódlikocert lesz. Mint kiderült, csak egy gyakorlatozó fúvószenekar volt, de azt is jó volt egy fél órácskát hallgatni ott a dombon a kápolna tövében, miközben néztük a kis falut , a sötétben világító sárga ablakokat. Hazaérve még jól bevacsoráztunk, aztán megkíséreltünk egy nehezebb fokozaton Pandemicezni - és kudarcot valottunk. Írtam is este Bálintnak, hogy "legyőztek a vírusok", szegény meg azt hitte, hogy megbetegedtem.

7. nap - csütörtök

A Gosausee partján

Ez a nap már a hazatérésről szólt. Reggel összepakoltunk és nekiindultunk. Út közben még bevásároltunk, egyszer megálltunk ebédelni, de egyébként mentünk haza, ahol este találkozhattam is Bálinttal. Úgy érezhette magát, mintha a Mikulás jött volna hozzá, ugyanis egy csomó mindent hoztam neki: sítérképet, gumicukrot, Almdudlert, teát, sőt, még képeslapot is küldtem. :)

Nagyon jól sikerült ez a nyaralás, tényleg nagyon szép, mesébe illő helyeken jártunk, és persze jó volt Orsival is együtt lenni.