Múlt hétvégén, vasárnaptól keddig tartott a Centropa berlini CJN (azaz Centropa Jewish Network) tanárszemináriuma, melynek a szervezésében én is aktívan részt vettem. Éppen ezért izgatott voltam a programmal kapcsolatban, de szerencsére minden jól sikerült - a szeminárium egy határozottan pozitív élmény volt.
Röviden az eseményről: A Centropa ugye elsősorban oktatási anyagokat készít, a szemináriumokon pedig tanároknak mutatjuk be ezeket az anyagokat, és próbáljuk inspirálni őket (illetve ők is inspirálják egymást) hogy hogyan tudják ezeket az óráikon is felhasználni. Ezek a szemináriumok elsősorban nem zsidó iskolák pedagógusainak szólnak, és folyamatosan szervezzük őket különböző országokban Európában, Amerikában és Izraelben is - ilyen volt például a tavalyi kijevi, krakkói és budapesti szeminárium. Ebből a sorból kilóg egy kicsit a CJN, ami az európai (és izraeli) zsidó iskolák folyamatosan épülő hálózata. Azon kívül, hogy ezeknek az iskoláknak is szólnak az anyagaink, próbáljuk elősegíteni, hogy a pedagógusok kapcsolatba lépjenek egymással, és határokon átívelő projekteket szervezzenek a diákjaik számára, ezzel is erősítve bennük a zsidó identitást, megismertetve őket a zsidóság sokszínűségével. Whatever. A lényeg, hogy az évente megrendezésre kerülő (idén az ötödik) CJN szeminárium is ezt a célt szolgálja: jöjjenek össze pedagógusok Európa zsidó iskoláiból, beszélgessenek a közös kihívásokról is sikerekről, osszák meg projektötleteiket és tapasztalataikat a Centropa anyagaival kapcsolatban.
Már öt hónapja a Centropánál dolgozom, de ez volt az első szeminárium, aminek a szervezése az én vállamon nyugodott (bár Marcell persze sokat segített). Az is jót tett, hogy a korábbi eseményeken már láttam, hogyan is kell kinéznie egy ilyen programnak. Én hirdettem meg a jelentkezést, küldtem ki az emailek ezreit, mire tényleg lettek jelentkezők, én egyeztettem a hotellal, intéztem a kaját, leveleztem a jelentkezőkkel, és intéztem apró-cseprő kéréseiket. A szeminárium során is az én felelősségem volt, hogy minden rendben menjen, miközben Marcell a programmal, a tartalommal törődik.
Azt kell mondjam, hogy nagyszerűen sikerült a szeminárium! Már eleve az szuper volt, hogy Berlinbe utaztunk, ahol még sosem jártam. Egy nappal előbb utaztam ki és egy nappal később jöttem haza, így volt némi időm városnézésre is, bár meglehetősen hideg volt. Szombaton reggel érkezett a gépünk, a szállodában pedig nem csekkolhattam még be, ezért ott hagytam a motyóm, és felfedezőútra indultam. Megnéztem a Brandenburgi Kaput, a Holokauszt Emlékművet, a Reichstagot (kívülről), majd végigsétáltam az Unter den Lindenen, kajáltam, és megnéztem a Berlini Dómot. Iszonyatosan szétfagytam a végére, de mégis jó volt látni valamit a városból. Kicsit a tömegközlekedéssel is ismerkedtem, és az emeletes 100-as busszal mentem haza, ami felért egy kész városnézéssel.
A hotel valami csodálatos volt. A főnököm, Ed miatt policy, hogy négycsillagos szállodákba szervezzük a programjainkat - személy szerint én ezt felesleges fényűzésnek tartom, de persze csodálatosan éreztem magam! Volt egy remek hotelszobám, a fürdőszobában kád volt, szóval vehettem egy forró fürdőt az átfagyás után. Másnap reggel pedig egyszerűen csodálatos volt a reggeli - minden, amit csak kívánhat az ember, gyümölcsök, joghurtok, sajtok, tojásételek, palacsinta, füstölt lazac, édességek, teák és dzsúszok - olyan lassan és élvezettel fogyasztottam el, ahogy egyébként meglehetősen ritkán szoktam enni. Az egész berlini tartózkodásomat meglepő nyugalom jellemezte. Azt hittem, nem így lesz, mert 1) Rajtam nyugszik a szeminárium szervezése és ki tudja, mi romlik el, 2) Egyedül leszek egy idegen városban, ahol ugyan beszélem a nyelvet, de azt is bénán.
Félelmeim nem igazolódtak be. Az egyedüllétet, a szobám nyugalmát és a város felfedezését hihetetlenül élveztem, és a szemináriummal is hasonló volt a helyzet.
A szemináriumra 16 országból érkezett 30 tanár: jöttek Izraelből, illetve Európa minden részéből: Törökországtól Angliáig, Svédországtól Olaszországig. Rögtön az elején az tűnt fel, hogy a tanárok rendkívül nyitottak, kedvesek, mosolygósak. Egy részük már ismerte a Centropát, ők lepacsiztak Marcellal; mások újak voltak. De mindenkit összekötött az, hogy érdeklődéssel, a tanulás vágyával jött ide, azért, hogy partnerkapcsolatokat létesítsen. A jó hangulat tehát megalapozott volt, már csak arra kellett vigyáznunk, hogy ne rontsuk el - szerencsére nem is tettük. A háromnapos program annak rendje és módja szerint zajlott le. Pozitív visszajelzéseket kaptunk, a tanárok jónak, hasznosnak tartották a szemináriumot. Borzasztóan meghatott, hogy kifejezetten sokan jöttek oda hozzám, megköszönték, megdicsértek, hogy milyen jó volt a szervezés, mennyit segítettem nekik, és egy csomó tanártól ajándékot is kaptam - csokit, füzetet, tollat az iskolák logójával, és ami a legjobb, egy holt tengeri ásványos kézrémet az egyik izraeli tanártól.
Az egész program során végig nagyon jó éreztem magam, tényleg, nehéz leírni azt a pozitív légkört, ami a tanárok között uralkodott. Nagyon örülök, hisz ez egy pozitív visszajelzés volt nekem és Marcellnak is, hogy jól végzem a munkám.
Később volt időm arra, hogy megnézzem a berlini fal maradványait. Sokkal több sajnos nem fért a programba, de úgy tűnik, hamarosan ismét visszatérek Berlinbe - de erről bővebben később.
Azt kell mondjam, határozottan szeretem a munkám. :)
Gratulálok!
VálaszTörlés