2019. június 2., vasárnap

Tanulságos mese egy darázscsípésről

Hannah esküvője egy stájerországi kis település kastélyában volt, szállást is a közelben kaptunk. Péntek este érkeztem meg, és némileg csalódottan vettem tudomásul, hogy a szobám nem forog annyira kacsalábon, mint azt az árából gondoltam. Egyetlen helyiségből állt az egész (igen, a hálószoba és a fürdő egyben volt) és már épp lefeküdtem volna, amikor észrevettem, hogy van a szobámban egy darázs.

Nincs bajom a darazsakkal, de azért kiakadtam ezen, kinyitottam a teraszajtót és igyekeztem kiterelni a jószágot. Engem arra tanítottak, hogy ne öljek meg semmit, ha békésen is elválhatok tőle, úgyhogy itt is ezt az elvet próbáltam alkalmazni, de egyszerűen nem ment. A darázs nem talált ki. Tíz perc után kétségbeesetten feladtam, és lecsaptam egy papuccsal. Lepottyant, nem mozdult. Borzasztóan éreztem magamat. Nem is nyúltam hozzá, ott hagytam a padlón, és közben azt éreztem, hogy egy gyilkos vagyok.

Lefeküdtem, olvasgattam, és kicsit később felkeltem az ágyból valamiért, amikor is iszonyú fájdalom hasított a talpamba. Lenézek, hát ott araszol a darázs az ágy előtti szőnyegemen. Először frászt kaptam, hogy van a szobában még egy, aztán észrevettem, hogy nincs ott a tetem, ahol azt hittem, hogy lennie kéne - darazsunk tehát visszatért a halálból, és új erőre kapva folytatta a szobám felfedezését. 

Szerintem utoljára gyerekkoromban csípett meg darázs. Nagyon fájt, csak szentségeltem összevissza, és azt gondoltam, hogy na akkor_mostmár ideje, hogy tényleg lecsapjam, és így is lett. Ezúttal sikerült. Elpusztult szegény.

Kiugráltam a mosdóhoz, hideg vizet engedtem a talpamra, és megnyugodva konstatáltam, hogy a fájdalom alábbhagyott - nyugodtan lefekhettem végre aludni. Még másnap délelőtt is jól viselkedett a lábam, aztán délután - feltehetően a magassarkúba gyömöszölés és táncikálás hatására - elkezdett rendetlenkedni. Piros lett, betagadt, minden lépésre fájt. Azóta is hasonló állapotban vagyok, bár legalább már hazaértem, be tudtam tolni egy adag kalciumot és bőségesen kenegetem a csípést Fenistillel.

De bevallom, ez a darázs lenyűgözött. Először is, hogy egy ilyen kis jószág ennyi kellemetlenséget tud okozni. Tulajdonképpen nem bánom, azt hiszem, kifejezetten megérdemeltem. Szinte sajnálom, hogy megöltem szegényt. Türelmetlen voltam. Tovább kellett volna próbálkoznom a kiterelgetéssel. Ma reggel megint dongást hallottam, és észrevettem, hogy kívül, a szobám ablaka fölött darázsfészek épül. Onnan jöhetett hát szegény. Talán egy darázscsaládot fosztottam meg az apukájától. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése