... és Neked, ha elkísérted Harryt útja végéig.

Most fekszem. Már éjfélkor ágyban voltam, de aztán a kezembe vettem a Halál ereklyéit, és... és igen úgy tűnik három órán át olvastam anélkül, hogy feltűnt volna, hogy repül az idő. De kiolvastam.
Vége.
Nyár elején kezdtem újraolvasni a teljes sorozatot... Most így a végén... Írnom kell, amíg tart a katarzis. Azt nem elismerni, hogy a Harry Potter sorozat zseniális, nos, véleményem szerint ostobaság... Sokszor hallottam már, hogy szegényes a karakterrajza meg hasonlók... De micsoda sületlenség már ez? Meg se lehet fogalmazni, milyen határtalanul fantasztikus az, ahogyan a kalandok, a történet szövődik... Persze a hetedik a legjobb, a legkomolyabb, mert ott dől el minden... Ha lehet még a varázsvilágban is meglehetősen szürreális az utolsó jelenetek egyike, mikor Harry Dumbledore-ral beszélget élet és halál küszöbén, egy másik dimenzióbeli King's Crosson... Ott, abban a részben, de úgy általában ebben a kötetben, olyan fontos - és nagyon szép - igazságok hangoznak el, amiket eleinte írni akartam, de rájöttem, hogy nem érdemes, túl sokan vannak... Közhelyek is lehetnének, csakhogy igenis facsarodik az ember szíve, miközben olvassa... Valahogy... Persze, valahol gyerekes is, a fiú legyőzi a főgonoszt, hogy máshogy végződhetne - de akkor is, azt hiszem ez a katarzis, igen...
Még pár gondolat: az olvasás közben motoszkálni kezdett bennem valami. Harry a főszereplő, és mindent meg is tudunk róla, érzéseiről, kétségeiről - a többiekről viszont semmit. Mondhatnánk, hogy ez normális, hisz ő a főhős - de én arra gondoltam, hogy ennek a könyvnek nagyon sok hőse van... Sőt, jobban belegondolva, hemzseg a nemes lelkektől... De a két legfontosabb nekem Harry mellett: Dumbledore és Piton. Valójában sosem tudjuk meg, mit érezhetett Dumbledore annak tudatában, hogy a világ legerősebb varázslójaként neki kell legyőznie Voldemortot, neki kell helyes döntéseket hoznia. Ez akkora felelősség, amit felfogni se lehet, de a Roxfort igazgatóját mindig kedves, szilárd emberként ábrázolja Rowling, aki sosem inog meg, akit nem gyötörnek kétségek... És Piton... Azt hiszem nem kell részleteznem, hogy az emlékfolyam, amit tőle kapunk, a reménytelen szerelme és a felismerés, milyen irtóztatóan nehéz lehetett éveken át kettős ügynököt játszania - mekkora bátorságra utal. És milyen szívfájdító.

Az imént mélységes tiszeletemet fejeztem ki néhány kitalált karakter iránt. Olyanok bátorságról beszéltem, akik valójában nem léteznek. Rengeteget írtam, és még legalább ugyanennyit fogok elmélkedni a kis túlélőről és a kalandjairól.

Szeretlek, Harry Potter.

Go

A szerelem olyan lövedék, ami a szívet találja el, de az agyat roncsolja szét.
/Szmájlibödön/

Vinnyogunk, nyafogunk, sírunk felalá, rágjuk magunkat belülről és roncsoló golyókról elmélkedünk, de nem sokáig, mert eljött a napja annak, hogy letépjük láncainkat és bitangpusztulatosan bemutassunk ennek az egész reteknek ami körülöttünk uralkodik és életnek nevezi magát, magyarul: elmenjünk bulizni. Igen, pár óra múlva már a Supersonic Technikumban (remélem a fiúk tudják holvan) fogok partyzni a goamuzsikára, és nem is kérdés, hogy kurvajó lesz. :D

Peti végül nem jön, mindenki más viszont valószínűleg igen. Na, küldjük.

Ez legyen olyan... black.

A mai tánc csupacsupa örömhírben úszkált. :D
Kezdjük ott, hogy az utóbbi időben nagy parában voltunk Fanni miatt: ugyanis a tandíj, amit befizetett elkeveredett valahova, ő pedig elhagyta a bizonylatot és nem tudta igazolni, hogy valóban befizette a pénzt. A gazdaságin meg közölték vele, hogy vagy befizeti újra, vagy mehet a suliból. Szegény totál kivolt, és nem csak ő, mi is, hisz Fanni nélkül roppant volna csak meg igazán kis társaságunk. Ma már ott tartott, hogy még egyszer befizeti azt a pofátlanul nagy összeget, mikoris nekiálltak megkeresni, hogy csak megvan valahol az a pénz, és lám, negyedóra kutatás után meg is találták a bizonylatot. Na erre mondom én, hogy menjenek a fenébe. Viszont Fanni maradhat - ráadásul Gyula bá annó felajánlotta, hogy ha meglesz a pénz, a hibáért kárpótlásul fizeti az egész éves tandíját. Azt kell mondjam, Fannus überfaszán keveredett ki a történtekből. :D
A sikersorozat folytatódott, ugyanis Geri, a hiperszupetáncos ámde kissé vadállat tanár valamiért most nem taníthat minket egy darabig, a helyettesítője pedig király volt! Gábornak hívják, Amerikában volt egy csomót, onnan szedte a tudását, és egy kicsit négeres táncot tanított nekünk, egyből beleszerettem a pasiba meg az egész stílusába. *.* Remélem Geri hosszasan időzik valahol jó messze innen, mert én Gábort akarom! :D
Na és a balett. Magunkban elmormolt és kissé hangosabban az iskolavezetőség felé elsírt imáink meghallgatást nyertek, ugyanis Kati nénit kicserélték Norbival, aki rendes, követel, javít, megmutat, és kísérletet tett a nevek megtanulására is, amivel száz százalékosan belopta magát a szívembe.

Még egy napi poén: (facebook chat)


Én (az ELTÉről): nem ide járnak a világ legjobb pasijai .:).
Körmendi Tomi: hát igen én Szilágyis vagyok még:D.

LOL. :D

Alma mater

Totál fel vagyok most dobódva. Pár napja merült fel facebookon ahogyan volt osztálytársakkal beszélgettünk, hogy ma van ex-ofőm, Zsuzsa néni szülinapja, menjünk be hozzá. Mindenki mondta, mikor érne rá, az óráink persze ütötték egymást, végül nem maradtunk semmiben. Mégis úgy gondoltam ma, csak bemegyek beszélgetni, körülnézni, felköszönteni, úgysem jártam ott szeptember óta. (Most jut eszembe, hogy meg is akartam kérdezni valamit, na az jól elfelejtődött.) Tehát bementem, vittem egy kis doboz Ferrero-t, Zsuzsa néni nagyon örült - és ott tudtam meg, hogy bizony már járt bent Peti, Gábor, Franci, Andi és Szinti is. És ahogy beszélgettünk mindenféléről, megérkezett Marci, majd Toma. Ez valahogy annyira jó volt - hihetetlen, hogy ezúttal nem csak beszéltünk a dologról, hanem igenis felkerekedtünk és megleptük Zsuzsa nénit, aki tényleg nagyon nagyon meghatódott. Ahogyan Bajkó mondta egy pillanatra, mikor megállt mellettünk: Megpróbáljuk visszaadni azt a sok szeretet, amit kaptunk... És igen, ez tényleg így van... Nade a lényeg: jó volt ez így... Örülök, és egy kicsit szomorkás is vagyok valahogy. Olyan jó együtt látni azokat, akikkel nagyon gyorsan távolodtunk el egymástól...

Maszkabál

Másodszorra nézem végig, ahogyan szerelmem, Khachaturian: Masquerade Suite keringője elúszik az orrom előtt. Szalagavatón ez volt az egyik opció, de le lett szavazva. A gólyabálra négy zenét hozott a tanár, hogy válasszunk - ez volt az egyik, de sajnos megint nem győzött. Pedig annyira gyönyörű, mindig is egy kísértetkastélyt képzeltem el hozzá, fáklyákkal, sötét alakokkal hatalmas báli ruhában, sejtelmes maszkokkal... Már akkor, mikor még nem is tudtam, hogy maszkabál a mű címe. Na de sebaj. Egyszer táncolni fogok rá. Érzem. Különben nem kísértene folyton. :)

HP maraton

Dol ötlete volt. A barátaival akarta megcsinálni, aztán valahogy megemlítette Shizunak meg nekem. Lelkesedtünk. Így az ötlet kikerült fórumra. Sokan lelkesedtek. Dol megszervezte. A helyszín: Nagyveleg, Grünfeld kúria: tökéletes szállás ilyen csoportoknak nagy szobákkal, emeletes ágyakkal. A résztvevők: 24 BK-s arc, közülük sokan újak. Program: A Harry Potter filmsorozat összes eddigi részének levetítése. Végignézése. Büszkén állíthatom: sikerült. Pokrócokba, hálózsákokba bugyolálva kuckolkodtunk a projektor elé, sok-sok kukac egyrakáson, tömtük a popcornt, chipset, sütit. Délután 5től hajnali 4ig megnéztük az első öt részt, a hatodik reggelre maradt, miután már aludtunk kicsit. Egész jól bírtam, picit aludtam csak el a filmeken. :D Nagyon örülök, hogy volt időnk ismerkedni, játszani, hülyülni - sok volt az új arc, és örültem ám nekik. :D

A plüss szarvasfej, a keringő és a csajok furcsa egyvelege

Ma elstartoltam itthonról reggel fél nyolckor, és hazaértem este tízre. Szóval ettől volt hosszú a nap, az érdekes része pedig inkább az órák után kezdődött.
Gólyabál. A bogarat Leó ültette a fülembe, mikor folyton azt kérdezgette, jelentkezek-e keringőre, mert ő is volt annó és jó volt. Aztán beszéltem Fannival, és ő is azt mondta, hogy mekkora buli. Így hát körbekérdeztem ismerősöket, hogy esetleg van-e másnak is ilyen ambíciója, de nem, a kutya sem akar a gólyabálon keringőzni, és néznek az emberre hogy vajon megbolondult-e, hogy ilyesmit kíván. Le is tettem a dologról, de nemrég Gergő mégis azt mondta, hogy táncolna velem. Irtó rendes tőle a dolog, jelentkeztünk hát. Gergőt nagyon szeretem, mert imádnivaló ember, és bárhogy el lehet ütni vele az időt. Ott kezdődött a dolog, hogy mikor ma végeztem fél négykor, találkoztunk, és befizette a táncra a pénzt. Aztán mondta, hogy csináljunk valamit a 6kor kezdődő próbáig. Nos én eredetileg haza akartam menni ebédelni (merthogy azt délben nem tettem meg, mondván anyu otthon van és biztos főzött valami finit) de így persze nem tehettem meg. Kínait kajáltunk, dumáltunk, de még így is csomó időnk maradt, elmentünk hát megnézni az új Corvin bevásárlóközpontot. 4/6 villamossal mentünk, amin még mindig tolják az '56os szövegeket. Meg kell mondjam, kezd sok lenni, ki is figuráztuk a dolgot rendesen ("2010. november 3.-án szerdán Pál Borbála és Dékány Gergő a hatos villamoson éppen az '56-os forradalmat röhögték ki."). A Corvin amúgy tök jó. Egy csomó jó üzlet van benne. Eltöltöttünk vagy fél órát az Alexandrában, na meg a Butlersben, ahol remekül szórakoztunk. Már karácsonyi dekókat lehet kapni. Van egy halom giccs, de rengeteg ötletes dolog is - sajnos elég drágán. Kedvencem a falra akasztható plüss állatfej: szarvas, bölény, vaddisznó... Mint a preparált fejek a vadászkunyhókban. Plüss. PLÜSS. Úristen! :D
Szóval miután kiröhögtük magunkat, visszamentünk az egyetemre táncolni. A betanítónk az a páros, akik az ásoknak tanították a keringőt a Szilágyiban; a lány kettővel felettem végzett, meg is ismert, vicces volt. Maga a tánc is tetszett, a gond őszintén szólva egyedül Gergővel volt. Nem volt jó kedve. Oké, úgy általában nincs jó passzban. A próbák miatt ki kell hagynia egy óráját. Be kellett fizetnie a pénzt. Éhes volt. És nem szeret keringőzni. De valahogy mindez annyira meglátszott rajta, hogy tiszta rosszul éreztem magam; főleg mivel nem is akart ő táncolni, csak miattam vállalta el, ami irtó rendes tőle, de a próba közben tök rosszul éreztem magam emiatt. Nem tudott valahogy figyelni, nem is ment olyan igazán szépen. De mikor mondtam neki, hogy miattam nem kell ezt csinálnia, ha nem jó ne erőltessük stb., azt mondta csak belemagyarázom és nincs is vele semmi gáz. Oké, egyelőre hiszek neki. Legközelebbi próba előtt remélem kajál. Most mindenesetre ez egy kicsit megkeserítette a próbát, amit amúgy élveztem volna.
Szerencsére nem voltam sokáig lehangolt, mert csajos estét tartottunk a táncos lányokkal: Fannival, Annamarival, Zsókával, és ott volt a volt csopitársunk, az idén szakis Adri is. Kajáltunk, dumáltunk, röhögtünk, és olyan nagyon nagyon jó volt, hogy tökre fel vagyok dobódva, és lám, máris mennyit írtam. :D

Holnap ZH, péntek-szombat Nagyveleg, sütit kell sütnöm, és még ki kell találnom, hova passzírozom be Petit, mert nem volna jó, ha szombaton látnám leghamarabb... És előbb-utóbb itthon is be kéne mutatni, ami valahol azért igencsak parás, fodrászhoz akarok menni, intézni kell a melót (hátha mégiscsak összejön), megyünk Angyalira, lesz nagynagy buli ahol exem és jelenlegim is jelen lesz, szóval zajlik az élet, van mit várni és van miért izgulni.

Szeged

Szeged, családi őszi pihenés, három nap. Városnézés, geoládák, és welness hotel, ahol masszázs, szauna, jacuzzi és csúszda kényeztetett minket. Jó volt, szép volt.

Korrigálás két bejegyzéssel ezelőttről: Nem nyomorék, hanem fogyatékos. Igen, apu ezt a szót használta, mert ő még a magánbeszélgetéseiben is pc. A hibáért elnézést kérünk.

Egyébként megint ócska kedvem van, de mi a töktől? Miért van ócska kedvem akkor is, amikor semmi okom rá? Vajon szándékosan generálok okot, mert perverz örömömet lelem a szenvedésben, avagy télleg van velem valami gáz, ha ezek a bosszantó gondolatok időről időre végigkísérik a napjaimat, mint mi az élet értelme, mi a szart keresek itt, ki vagyok valójában és vajon tényleg azt teszem, amit tennem kell..?