Még mindig nem hiszem el igazán...
Egy hete még Ozorán voltunk... És minden annyira tökéletes volt... Előtte pedig lent voltunk náluk Balcsin... Most mintha ez az egész meg sem történt volna... Úgy érzem mintha ez nem is számított volna neki soha, hiszen egyszerűen kitett mint valami megunt csomagot, és azóta is vígan éli világát - ő el tudja ütni a napját azzal, hogy emberekkel találkozgat és úgy általában úgy csinál, mintha soha nem is léteztem volna, nekem viszont úgy kell összekaparni a lehetséges embereket, akikkel elüthetem az időm. Nem tudom, van-e vagy volt-e valaha is olyan ember akivel beszélni tudtam volna - csak ő, de vele bármiről...
Velem bármikor találkozhatsz, leszek bent holnap, holnap után is és szívesen állom a napi sütiadagodat! *szorongat*
VálaszTörlésKöszi, aranyos vagy O.o *visszabújik*
VálaszTörlésjajteBuric. huszadikán vígadni fogsz, halloood? :) <3 *megöleli*
VálaszTörlés