Ozora, Ozora... A fesztivál, amiről több mint egy éve hallgatom Tacsi és Gabi áradozását. Az, hogy úgy döntöttem, megyek, főként emiatt volt, bár az utolsó pillanatig haboztam. Féltem, hogy nem lesz nekem való. Így, a hét elteltével, azt kell mondjam, nem bántam meg, hogy ott voltam.
Mikor Ren kérdezte, hova megyek, nem bírtam elmagyarázni, így leírtam neki, ami a jegyen is olvasható: "Psychedelic tribal gathering." "tribal? Fűszoknya is lesz?" kérdezte ő, amit talán viccnek szánt, de az a helyzet, hogy rendesen beletrafált a valóságba. Fűszoknyát ugyan nem láttam, de a stílus kedvelőinek - így a fesztiválozóknak is - a nagy részét rasztahajú, szakadt-furcsa ruhában járó emberek tették ki. Voltak annyira durva arcok, akikről egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy élhetnek a valóságban - tényleg simán feltételezem róluk, hogy a dzsungelben laknak egy virágkehelyben, és kizárólag ilyenkor másznak elő onnan...
Főleg a hangulatot élveztem. A füvet. A dombot. A naplementét. A társaságot - hatan voltunk (Barbi, Tacsi, Gabi, Boró, Dave, én) de hamarosan mindenkinek jött ismerőse, így körénk táborozott Choz, Dóri és Pierre, Áfonyáék, majd hamarosan befutott Némó és Szilvi is. Nem tudom, mivel ment el az idő, de elment. Buliztunk, voltak nagyon jó koncertek, de azért aludtam is eleget. Vettem magamnak egy pár meteort, és feltett szándékom használni is őket, mert piszok drágák voltak.
Végezetül még annyit, hogy bár sokszor éreztem azt, hogy igen, ez közel van a peredájzhoz, azért sajnos voltak kellemetlen élmények is. Odaút és visszaút. Mikulás és felfázás. Nem részletezném.
Mikor Ren kérdezte, hova megyek, nem bírtam elmagyarázni, így leírtam neki, ami a jegyen is olvasható: "Psychedelic tribal gathering." "tribal? Fűszoknya is lesz?" kérdezte ő, amit talán viccnek szánt, de az a helyzet, hogy rendesen beletrafált a valóságba. Fűszoknyát ugyan nem láttam, de a stílus kedvelőinek - így a fesztiválozóknak is - a nagy részét rasztahajú, szakadt-furcsa ruhában járó emberek tették ki. Voltak annyira durva arcok, akikről egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy élhetnek a valóságban - tényleg simán feltételezem róluk, hogy a dzsungelben laknak egy virágkehelyben, és kizárólag ilyenkor másznak elő onnan...
Főleg a hangulatot élveztem. A füvet. A dombot. A naplementét. A társaságot - hatan voltunk (Barbi, Tacsi, Gabi, Boró, Dave, én) de hamarosan mindenkinek jött ismerőse, így körénk táborozott Choz, Dóri és Pierre, Áfonyáék, majd hamarosan befutott Némó és Szilvi is. Nem tudom, mivel ment el az idő, de elment. Buliztunk, voltak nagyon jó koncertek, de azért aludtam is eleget. Vettem magamnak egy pár meteort, és feltett szándékom használni is őket, mert piszok drágák voltak.
Végezetül még annyit, hogy bár sokszor éreztem azt, hogy igen, ez közel van a peredájzhoz, azért sajnos voltak kellemetlen élmények is. Odaút és visszaút. Mikulás és felfázás. Nem részletezném.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése