Before you, Bella, my life was like a moonless night. Very dark, but there were stars - points of light and reason... And then you shot across my sky like a meteor. Suddenly everything was on fire; there was brilliancy, there was beauty. When you were gone, when the meteor had fallen over the horizon, everything went black. Nothing had changed, but my eyes were blinded by the light. I couldn't see the stars anymore. And there was no more reason for anything." -/Edward Cullen, New Moon. /
Nem szeretem a könyvet, de ez az idézet tetszett, szépnek találom a hasonlatot... És lássuk be, van itt is nem kevés aktualitása. Mert most vége van. Vége, és most nyugi lesz, jó sokáig, nagyon sokáig. Nem a sötétben fogok ücsörögni, ahogy Edward, csak egyszerűen más dolgokkal foglalkozom, és várok. Amíg el nem jössz. Igen, Te. Éppen Te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése