Balettvizsga után (amiről szintén lehetne írni, de most nem tudok róla) felmentem Petihez, és szakítottunk. Ez tulajdonképpen nem volt meglepő dolog. Elég régóta itt volt már az ideje, és meg is beszéltük, csak most sikerült kimondani. Az ok igazából elég egyszerű, egyáltalán nem passzoltunk össze, semmilyen téren, semmilyen tekintetben. Egy hazugság lett volna ezt tovább folytatni. Úgy tudom igazából példázni, hogy hiába van két gyönyörű fogaskerekünk, ha a fogak nem illenek egymáshoz, a szerkezet nem fog előrébb haladni...
Igazából az utóbbi időben csak a rossz dolgok kavarogtak bennem. Sokáig haboztam, de aztán biztos lettem benne, és elhatároztam, és megvolt, és ennyi. Furcsa, hogy most, hogy vége, egyszerre jut eszembe egy csomó jó dolog (sőt, csak a jók) amikkel nem is foglalkoztam idáig. Szerettem vele lenni, szerettem filmezni, nála aludni, mert egész éjjel átölelt :) Rendes volt velem, kaptam tőle nyalókát, rántottát, egyszer elkísért színházba... Szerettem nézni, ahogy kosarazik, és szerettem nézni a klipet, amiben szerepelt.
És annyi dolog van, amit nem tettünk meg, nem jártam Barcikán, nem is ismertem meg a szüleit, a barátait, és sose vitt el autózni és nem hallhattam ahogy énekel a kocsiban, és nem voltunk korizni, és nem építettünk hóembert, és nem tettük ki a kosaras posztereket a szobájában... és még egy csomó minden.
Szóval annak ellenére, hogy én is akartam, hogy tudom, hogy ez így jó, és tudom viszonylag könnyen venni, azért mégis szomorú vagyok. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése