Nyöszörgés a csigaházból

Úgy érzem magam, mint akit egész nap szurkáltak egy tűvel, keresztülnyomtak egy fokhagymanyomón és kicsavartak mint egy vizes törülközőt. Fáj. Szeretnék is visszahúzódni a csigaházamba, csak sajnos már ezt sem tehetem meg. Utálom, hogy a tetteimért csak én vállalom a felelősséget, és mikor a legfontosabb kérdésekről van szó, a kutya sem áll mellettem, hogy segítsen. Amikor itthon ülök, hogy basszus, ezt most kurvára meg kéne beszélni valakivel, akkor arra jutok, hogy nem, nincsen kivel, és akkor csodálkoznak, hogy bekattanok, hogy nem tudok rendet tenni a fejemben, és csinálom a hülyeségeimet, és a végén nem tudom eldönteni, hogy óriási bakit követtem el, vagy végre helyretettem a sors kerekét. Azt hiszem tényleg csak annyit tehetek, hogy igyekszem mindent a legjobban végiggondolni, aztán dönteni... Csak néha úgy érzem nincs is jó döntés :( Nem akarok mindent tönkretenni :( Annyira sajnálom :(