Nyugis csütörtök

Igazából ciki bevallani, de ma reggel igen egyszerűen megjavult a lakatom. Kényelmesen felkeltem délelőtt és elbicikliztem az egyetemhez, ahol a bringát és a lakatot vettem múlt héten. A boltban csak az idős, mogorva férfi volt, akiről tudtam, hogy nem beszél angolul. Legszívesebben elmentem volna, de elővettem a lakatot, megmutattam neki, hogy nem tudom elforgatni a kulcsot, ő meg elvette, egyszerűen kihúzta a megfelelő pöcköt, elfordította a kulcsot és kivette. Szóhoz sem jutottam. Nem igazán értem, mi történhetett. Hiszen tisztában voltam vele, hogy a lakatot így kell használni, és használtam is az elmúlt héten. És biztos vagyok benne, hogy kedden, mikor a városban voltunk, a kulcs egyre nehezebben ment a zárba, egyre nehezebb volt forgatni, és végül benn is ragadt. Akkor hogy lehet, hogy a problémát ennyire egyszerűen meg lehetett oldani? Tényleg csak én voltam a hülye? De hogy lehettem ennyire hülye?
A férfi úgy nézett rám, mint aki épp a teljes női nemet ítéli el. Szinte menekültem kifele az üzletből, de örülök, hogy ismét van működő lakatom. Az ügy számomra továbbra is rejtély.

Napközben itthon voltam. Közösen készítettünk Hannah-val ebédet, utána kitakarítottam egy szekrényt a konyhában, kreatív kis táblácskát ragasztottam rá a nevemmel, és bepakoltam a kajám. Készítettem továbbá egy cetlit az ajtóra az üzenettel, hogy vasárnap találkozó a konyhában, és takarítunk! Nagyon ráfér már :)
Skypeoltam Chozzal, megnéztem a jövő heti órarendem, olvastam, átmentem Hannah-hoz, beszélgettünk vagy egy órát, visszajöttem, megint olvastam - nagyjából ezzel ment el a nap. (By the way, az új párnának dőlve és a lámpával világítva igazi öröm az olvasás).
Ma este Luiza, a brazil lány bulit rendez, és akartam menni, de még mindig itthon vagyok, a buli a facebook event szerint 9-től tart. Eddig az volt a mentségem, hogy szakadt az eső, de most már elállt. Nem tudom, menjek-e, mert igazából rájöttem, hogy alig egy-két embert ismerek, és nincs semmim, amit vihetnék. És nem akarok egyedül érkezni. :/