2012. augusztus 15., szerda

Neil Gaiman: Sosehol

A könyvet még tavaly olvastam, de most rábukkantam egy füzetlapra, ahova idézeteket írtam belőle. Nem tudtam, mit kezdjek vele, de olyan jók, hogy leírom ide, ajánlónak is jó lesz, olvassátok bátran :)

"Richard már megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani."

"A maga helyében én nem aggódnék az ifjú hölgy miatt. A napjai meg vannak számlálva, s ez a szám még csak nem is kétjegyű."

"Jessicában az a szilárd meggyőződés élt, miszerint Clarence csak azért kapta meg az állást, mert a., nyíltan homokos és b., nyíltan fekete, így aztán végtelen bosszúságára szolgált a tény, hogy Clarence az eddigi leghatékonyabb, legügyesebb és egyszerűen legtökéletesebb asszisztense."

"Clarence kinyitotta a duplaszárnyú ajtót, hogy felmérje a helyzetet. Rosszabb volt, mint hitte: legalább százan tolongtak kint. És nem csak emberek. Hanem Emberek. Sőt Személyiségek is."

"Átmentek egy impozáns előcsarnokon, majd megvárták, míg az inas minden gyertyát megygújt egy olyan kandeláberen, amilyet általában csak puhafedeles könyveken látni, ahol is hagyományosan egy lebegő hálóingű fiatal hölgy fogja, aki éppen egy udvarházból menekül, ahol egyetlen fény ég, az is egy tetőablakban."

"- Ne féljetek. Amikor a teremtett világ az enyém lesz, és a trónom köré gyűlnek, hogy hozsannába foglalják a nevem, megjutalmazom a méltókat, és lesújtok azokra, akik utálatosak a szememben.
Aztán a bajsza alatt még motyogott valamit. Richard ugyan nem hallotta, de később váltig állította, hogy az angyal azt mondta: "És azzal a köcsög Gábriellel kezdem."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése