Pub lecture

Névnapom alkalmából Pub lecture-t rendezett a VU társadalomtudományi kara. Na jó, nem a névnapom alkalmából, de mindenesetre 4-én volt este, és kedvem volt menni, ráadásul Lisa is ott volt, és az volt a terv, hogy jön Marcel és Hannah is, és csinálunk valamit közösen a kocsmaóra után.

Délelőtt Lisa rámírt facebookon, hogy alhat-e nálam. Igazából úgy tette fel a kérdést, hogy nem igazán lehetett volna nemet mondani rá, pedig nem a legjobbkor találta ezt ki. Mindenesetre azt mondtam, hogy persze, jöhet.

Délután volt egy órám, aminek csak az első felére tudtam bemenni. Nem is baj, gondoltam, mivel úgyis az óra első fele szól a tanagyagról, utána már az adott csoport prezentációja következik, ahol semmi új nem hangzik el. Na, pechemre a tanár közölte, hogy a vendégelőadó késik, kezdjünk inkább a prezentációval… Hát, megérte bemenni. -.-

Az óra után sietnem kellett: lóhalálában bevásároltam, takarítottam, vacsoráztam, és már ott is volt nálam Lisa, hogy ledobja a cuccát (mivel matracot, hálózsákot is hoznia kellett). Késett, és így késve is indultunk el biciklin. Út közben tudatosult bennünk, hogy így nem érünk oda, úgyhogy végül metróztunk a bringával, és még így is majdnem elkéstünk, és ráadásul drága is volt. No mindegy, lényeg, hogy befutottunk a Hefferbe.

Újabb probléma: nem volt elég szék. A társaságnak majdnem a harmada nem tudott leülni. Szerintem megfelelő mennyiségű székről gondoskodni elég alap, ha az ember Pub lecture-t szervez, de mindegy, végigálltuk, nem volt olyan fárasztó. Az előadás tekintetében jobbra számítottam. A tanárt állítólag 2011 legjobb tanárának szavazták, de ebből az egy órából nekem nem igazán jött le, miért. Nem mondott új dolgokat, és nem volt kifejezetten szórakoztató sem. De a kitett sajtok és rágcsálnivalók, amiket az előadás közben majszoltam, jók voltak.

Az óra végén lehetőség volt vacsorázni. Én ettem otthon, de Lisa éhes volt, úgyhogy maradtunk a Hefferben enni. A társaságból elég kevesen maradtak. Marcel el se jött, Hannah pedig korán elment, úgyhogy végül ott maradtam Lisával, egy másik holland lánnyal és egy amerikai csajjal egy asztalnál. Szerintem egész este jó ha három mondatot szóltam, ők viszont rengeteget beszéltek és érdekes volt hallgatni, szóval nem mondanám, hogy kifejezetten rosszul éreztem magam. Főleg az amerikai lány mesélt sokat, és szidta a hazáját. Azt mondta, hogy ott udvariatlanság kimondani az igazi érzéseket, igazi gondolatokat, ezért mindenki mosolyog és folyékonyan hazudik, aztán hátba szúrja a másikat. A lányok fiatalon akarnak házasodni, aztán nagy büszkén kiírják facebookra, hogy „háziasszonyok” és alig várják, hogy kiszolgálhassák a férjecskéjüket. Sokan osztják még mindig a nézetet, miszerint házasság előtt tilos a szex, de azért igyekeznek egyéb változatos – és cseppet sem erkölcsösebb módon kikerülni ezt a szabályt. Őszintén szólva nem tudom, vajon mennyire elterjedtek azok a dolgok, amikről beszélt,mindenesetre elég meghökkentő volt.

Tíz körül végre befejeztük a disputát és hazabicikliztünk. Lisa lefordítgatta nekem a mondatokat, amik a falamra ragasztgatott szórólapon voltak, aztán aludtunk. A másnap reggel megint bosszantó volt, mert vagy másfél órával előbb felébredtem, mint ő, de nem tudtam magammal mit kezdeni. Eleve azt terveztem, hogy végigtanulom a napot, de nem csinálhattam semmit, amíg itt volt, mert féltem, hogy felébresztem. Szóval csak feküdtem és bámultam a plafont. Aztán mikor felébredt, akkor is elment az idő azzal, hogy zuhanyozott, pakolt, reggeliztünk. (Komolyan, ha én egy éjszakát töltök valakinél, soha sem viszek magammal ennyi cuccot!) Végül megkért, hadd hagyhassa nálam a motyóját, mert most túl sok lenne elvinni. Oké… majd érte jön holnap, gondolom. Mindenesetre mire végül is hazament, már majdhogynem dél volt, elment a napom fele.

Egyébként azon kívül, hogy sokat zsörtölődtem ebben a bejegyzésben, le kell szögeznem, hogy Lisa nagyon aranyos lány, és tényleg törődik velem. Jövő hétre pedig meghívott magához egy igazi holland vacsorára!