Mióta hazajöttem Hollandiából, van egy visszatérő álmom. Ebben általában repülni készülök (Amszterdamba, vagy onnan haza) de kalamajka támad az utazás körül. Nem tudok összecsomagolni, túl sok a cuccom, túl nehéz a cuccom, vagy csak félek, hogy túl nehéz, nem tudom, hogyan jussak ki a reptérre, eltévedek a reptéren, mert az egész egy labirintus, elkések... Olyan tipikus nyúlós-ragadós kusza álom, amit sosem tudok fejben kibogozni, hiába is szeretném. Ráadásul annyira bonyolult, hogy tényleg egész éjszaka töröm rajta a fejem, és reggel teljesen kivagyok a sok reptéren bolyongástól. Egy kis ízelítő abból, mennyire megterhelő és stresszes feladat Erasmusra csomagolni.
Tegnap átmentünk nagyiékhoz ebédre József-napot ünnepelni. Az érdekesség az, hogy mivel nagyapa az utóbbi időben gyengélkedett és nagyit totál kikészítette idegileg, egy hete ideutazott hozzájuk Gizike, unokatesómnak, Balunak az anyósa, és segít a különböző teendőkben. Ebédre pedig igaz lakomát készített nekünk, gombalevest, töltött káposztát és utána fánkot. Túlzás, hogy én kifejezetten oda vagyok a töltött káposztáért, nem is jutok hozzá gyakran, de ez tényleg finom volt. Jókat ettünk, beszélgettünk, nagyi politizált, Gizike az unokáiról mesélt, nagyapa bemutatta nekünk a '49 alkotmány tervezetét, amely szerint "(1) A Magyar Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. (2) A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé."
Ma délelőtt olyasmit csináltam, amit ritkán szoktam: énekeltem. Mégpedig Orsival, Petrával, Eszterrel, Mimivel és Rotschild Zsuzsival. Az apropó a következő: március 25-én Széder este, amit minden évben ünnepel a család, azt is szoktam írni hogy sosem igazán komolyan, minden szabályt betartva, inkább szedett-vedetten, de mégis szépen telik az ünnep. A zsidó eseményekhez nagyban hozzátartoznak a dalok is. Nagyon sok és klassz dal van, amit ha a család együtt énekel, igazán jó hangulatot teremthet az ünnepléshez. A bökkenő csak az, hogy nálunk a dalokat egyedül Zsuzsi ismerte, aki csak az utóbbi pár évben ünnepelt velünk, és eddig mindig egyedül énekelt, mi meg dudorásztuk a refrént, mikor sikerült ráéreznünk. Idén viszont megbeszéltük, hogy összeülünk dalokat tanulni! Ez történt ma délelőtt. Eszteréknél gyűltünk össze, ahol én utoljára tavaly nyáron jártam. Azóta tovább csinosodott a lakás, beszereztek egy klassz kanapét, ahol ropikat rágcsálva tanulmányozhattuk a dalszövegeket, és az éneklés mellett részünk volt gyorstalpaló héber nyelvórában és bibliaismereti órában is. Jól éreztük magunkat, remélem, jól szereplünk majd az ünnepen is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése