Ne írd alá, János!

Tegnap este az Országgyűlés elfogadta az Alaptörvény 4. módosítását. A TASZ-képen látható, hogy mik a problémák vele. A forrongás már a múlt héten elkezdődött, csütörtökön egy csapat diák elfoglalta a Fidesz-székházat, kisebb állóháborúba kezdve a hamarosan megjelenő fideszes nyugdíjasokkal. Még aznap este is vonulgattak, szombatra pedig egy nagyobb tüntetést is szerveztek "Az Alkotmány nem játék!" címmel. Én ezeken Dani ittléte miatt nem vehettem részt, és tény az is, hogy ez afféle folytatása a HaHa által kezdeményezett egyetemfoglalásoknak, tüntetéseknek, amikből én a távollétem miatt eleve kimaradtam. Kiestem hát a sodrásból, azt hiszem. Viszont beszéltem Péter Balázzsal, szocos szaktársammal, aki gyakran benne van ezekben az akciókban, mikor pedig olvastam, hogy hétfőn este is lesz egy tüntetés, nyomban írtam Gergőnek, régi tüntetőtársamnak, hogy megyünk-e. Ugyan szakdolgozatot tervezett írni este, de végül velem jött, aminek nagyon örültem, hiszen augusztus óta nem láttam, és ezt a tüntetést nem szerettem volna kihagyni, örültem is, hogy elmentem.

Vonulunk! A kép alján Gergő és én :)

Ugyan az Országgyűlés elfogadta a módosítást, Áder János köztársasági elnök még megteheti, hogy nem írja alá. Igaz, erről is vannak viták, egyesek szerint köteles aláírni, nincs is mérlegelési lehetősége, vagy csak egyszerűen túl nagy rajta a nyomás, a Fidesz bábja, nem meri nem aláírni - mi mindenesetre végig azt skandáltuk: "Ne írd alá, János!" A Sándor-palota előtt szerettünk volna tüntetni, de azt a területet a TEK lezárta (miért? volt rá okuk, vagy csak minket nem akartak odaengedni?) Áder János pedig itthon sincs, éppen Berlinben van, holnap jön haza, és majd itthon nyilatkozik arról, mi is a véleménye az ügyről.
A tüntetést a Várban, a Dísz téren tartottuk. Jó sokan voltunk, mire elkezdődött az esemény, nagy tömeg gyűlt össze, nem csak fiatalok. Egészen jók voltak a beszédek, egy óra után véget ért a rendezvény, de a HaHások azt kiabálták: "Gyertek velünk!" - és a tömeg megindult, lekanyarogtunk az Attila útra, átmentünk az alagúton, eljutottunk a Lánchídig. A tömeget rengeteg rendőr kísérte, akik lezárták előttünk az utakat. A házak ablakaiból kukucskáltak, integettek nekünk. Találkoztunk Balázzsal, onnantól kezdve hármasban mentünk tovább. Balázs elöl szeretett volna menni, ahol az események történnek - hát követtük. Így aztán több fotón is szereplek itt-ott, és benne voltam az ATV híradóban is. Még a várban interjút adtam az Echo TV-nek, igaz, nem voltam valami slágfertig, csak remélni merem, hogy értelmes volt, amit mondtam, Gergő mellettem sokkal briliánsabb szöveget adott elő.

Morcogok valamiért

A Lánchídra felszaladt két srác és kifeszítettek egy nagy molinót a tetejére, na, az szép akció volt. A híd közepén leültünk, előttünk a húsz fotós azonnal hasra vágta magát, csoportképeket készített. A Parlamentig mentünk, de ott megakadt a menet. A Kossuth téren építkezési munkálatok folytak - legalábbis ott volt egy nagy kupac homok, betoncsövek, betonkeverők - de egyesek azt rebesgették, kamu az egész, csak hogy ne lehessen tüntetni ott. A rendőrök sorfalat álltak, a térre nem lehetett bejutni, pedig voltak próbálkozások. Így aztán ki is fulladt az akció, bár ez már éjfélkor volt. Gergő, Balázs és én elindultunk hazafelé, de a Lánchídon azt tapasztaltuk, hogy a rendőrség lezárta, nem lehet átsétálni. Hamarosan kiderült, mi az oka: egy csoport tüntető leült a híd közepén, őket körülvették. Nosza, a híd elején is helyet foglalt egy társaság, mert minél többen ülnek, annál kisebb az esélye, hogy mindenkit egyenként bevisznek. Nem is állítottak elő senkit, hamarosan kijött a társaság a híd közepéről, de továbbra is úgy nézett ki, hogy erre bizony nem jutunk haza, úgyhogy elsétáltunk a Ferenciek terére és éjszakaival buszoztunk haza.

Nem bántam, hogy elmentem és gyarapítottam a tömeget. Tény, hogy amellett, hogy fontosnak érzem kiállni ezekért a dolgokért, tüntetni egyszerűen jó buli, nagyszerű esti program. Azért az is igaz, hogy én nem szívesen élek a polgári engedetlenség eszközével. Én nem tudnék nekimenni a rendőrségnek, nem bírnám elviselni, ha körülvennének és elcipelnének. Nem, erre igazán nem lennék képes. Ez egy részről biztos gyávaság, másrészről pedig annyira belém nevelték, hogy tiszteljem a törvényt, hogy nem szívesen szegem meg. Ezekhez az akciókhoz persze hozzátartozik pár pimasz megmozdulás, épp ettől látványos, ettől figyelnek fel rá, de egyelőre úgy érzem, ezt csinálja más, én meg majd hátulról adom a tömeghez a pluszt.