A kissé kaotikus életemről

Tudom, mostanában elmaradtam a blogolással, leginkább azért, mert nagyon kaotikusak és rohanósak a napjaim. Egyrészt elvileg tanulok a nyelvvizsgámra, ami jövő héten szerdán-pénteken lesz, másrészt viszont már tököm kivan az egésszel, úgyhogy nem is tanulok annyit, amennyit tehetném. Járok különangolra, sőt, Orsi magántanárához, Szilvihez is, vele elsősorban a speakinget gyakoroltuk, és most kicsit a nyelvtant. Azt hiszem, kicsit elbizakodott vagyok, de ez talán még mindig jobb, mintha pánikolnék. Az angoltudásom messze van a tökéletestől, de bízom benne, hogy a kívánt szintet meg fogja ütni.

Az angol mellett vezetni is járok, ahogy írtam, már a forgalomba. Lassan le is jár a kötelező harminc órám, de attól tartok, kell még jó pár pluszórát vennem. Pedig egész jól megy, de a technikai része bajos a dolognak, nem igazán tudok például parkolni, fogalmam sincs, hogyan kellene irányítani a kocsit hátramenetben, és néha elfelejtem, melyik a bal és melyik a jobb irány.

Jelentkeztem munkákra és jártam állásinterjúkra is, eddig elég sikertelenül. Még mindig a hostess munkák után kajtatok, de ezeknek az a hátránya, hogy mindig egy közvetítőt kell megkeresni, írni neki, vagy hívogatni, talán felveszi, talán nem, akkor aztán kér CV-t, behív egy személyes elbeszélgetésre/regisztrációra, na és majd azután, talán, ha akad munka, szól, és ha ráérek és tetszik is, akkor esetleg el is vállalom. Szóval semmi sem fix. :(

Orsival most egészen hasonló cipőben járunk, neki sincs suli már, itthon kéne tanulni az érettségire, de már neki is elege van. Ő is angolozni jár, meg vezetni, ezen kívül többnyire itthon van. És ha mindketten épp itthon ülünk teljesen motiválatlanul (amin az idő sem segít, mert szürke, undok és unalmas) akkor leülünk a tévé elé, és Jóbarátok-maratont tartunk. Persze eleinte csak egy részt akarunk megnézni, de abból hamarosan kettő lesz, talán három is. Egészen jóban lettünk itt az itthon tespedés alatt.

Tegnap voltam egy Republikonos konferencián, és jövő héten már dolgozni is bemegyek. Nos igen, úgy döntöttem, hogy folytatom. Az első feladataim izgalmasnak ígérkeznek.

A nyaram egyébként szépen alakul. Úgy tűnik, mégsem fogok itthon megpusztulni. Befizettem a vízitúrát, amire több volt osztálytársammal megyünk, és ami a Duna áradása miatt kivételesen a Bodrogon lesz. Én nem bánom - új helyszín, változatosság, és legalább a nosztalgikus szenvedést megspórolom.

Megyek fórumos táborba is, amit kihagytam az utóbbi pár évben, de most ismét itt a lehetőség.

Andi elhívott a horvátországi nyaralójukba. Részletek tervezés alatt. Na, ez is érdekes lesz, ha összejön...

Dol ma elhívott SZIN-re. Még az is lehet, hogy lenézek.
Hannah szeretne jönni valamikor látogatóba, és azt mondta, én is mehetek bármikor ha kedvem szottyan. :)

Anyu nemrég panaszkodott, hogy nem tudják szervezni a családi nyaralást, míg nem tudunk meg végre valamit Orsi jövőjéről. Mindenesetre ha más nem, Angyalira csak kimegyünk. És persze ha itthon vagyok, akkor is lesz majd olyan hét, ahol Petrára kell vigyáznom. Úgyhogy nem fogok itt unatkozni nagy szingliségemben.

Apropó szingliség: néha ugyan elmélázok, milyen lenne egy igazán jó, normális kapcsolatban lenni, de azért elégedett vagyok a helyzettel, és legfőképp azt nem bánom, hogy Danival véget értek a dolgok. Tudom, hogy önállónak meg kerek egésznek kéne lennem egyedül is, de mit csináljak, egyszerűen annyival jobb párban. :( Mindegy! Most végre harmóniába kerülök önmagammal. Punktum!

Na és mit csinálok, ha épp nagyon semmi egyéb dolgom? Hát olvasok, mint a moly. Angolvizsga egy hét múlva, de az olvasott könyvek száma néggyel ugrott az elmúlt egy hétben. Mondjuk többnyire rövidek, és akkor olvasom őket, mikor a tanuláshoz már úgyis fáradt lennék (de aludni még nem tudok, szóval kábé hajnali egy táján. -.- ). De akkor is. Legalább ezt az utolsó hetet koncentráljam végig!