2013. június 9., vasárnap

Egy félév nem elég?

Már régóta meg akartam írni ezt a bejegyzést, csak aztán mindig halogattam, de most megint eszembe jutott, ugyanis most kaptam emailt a Tempus Közalapítványtól, és kitöltöttem egy kérdőívet az Erasmus-félévemről - ez kötelessége mindenkinek aki cserediák volt.

Arra jöttem rá, hogy ahhoz képest, hogy az a félév Amszterdamban milyen sokat jelentett - rengeteget izgultam előtte, készültem, és egy nagy kaland volt akkor is mikor kint voltam - hihetetlenül gyorsan elsuhant. És azon kapom magam, hogy lassan legalább annyi ideje itthon vagyok, mint amennyi időt eltöltöttem kint. És úgy érzem, nem hagyott elég nyomot bennem. Visszasüppedtem az itthoni életbe, visszaszoktam, berendezkedtem, és már az egész nagyon-nagyon távolinak tűnik, egy jó emlék, de korántsem az a "hű de nagy szám" dolog, mint aminek akkor éreztem. És ez bánt, mert emlékszem, milyen szupernek éreztem magam tőle, és tényleg fejlődtem egy csomó téren, önálló voltam, főztem magamnak, szépen beszéltem angolul és határozottan kiálltam mindenért. Itthon már megint nem kell egyedül intéznem semmit (kis sarkítás), nem főzök (anyu ezerszer jobb kajákat csinál) szenvedek az angol nyelvvizsgával, holott pár hónapja még angolul gondolkodtam, és kiveszett belőlem az a jó kis magabiztosság érzés is. Egy szóval: egy félév nem elég, baromira nem. Rájöttem, hogy az emberi természet nagyon tunya. Pontosan tudom, milyen klassz volt váltani, új dolgokat kipróbálni, hogy mennyit fejlődtem tőle, és most mégis, annyira berendezkedtem itthon, hogy ismét húzódozom a gondolatra, hogy belevágjak még egy kalandba.Na de úgy kell a lusta énemnek, majd jól megkapja a magáét! Igenis nincs kedvem itthon ülni a babérjaimon! Még egy évet lehúzok itt azért a vacak szociológia diplomáért, aztán huss! Szeretnék külföldre menni mesterképzésre, de még fogalmam sincs, hova. Viszont millió lehetőség van, és nem is halogathatom sokáig az utánanézést. 

Azt hiszem, szükségem lesz arra, hogy mindig új és új kihívásokat keressek, és ne kényelmesedjek el, mert csak így fogok tudni előrébb jutni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése