Nem írok, pedig sok minden történik, csak valahogy nincs kedvem lekörmölni. :( Most őszi szünet volt a héten, ennek ellenére elég mozgalmasra sikerült.
Csütörtökön volt a forgalmi és az elsősegély vizsgám is, és mindkettőn átmentem. Most még el kell intézni az adminisztrációs dolgokat, aztán hamarosan kézhez is kapom a jogsit. Tudom, ez olyasmi, aminek örülnöm kéne, de különösebben nem hoz lázba, főleg, mivel mindkét vizsgán minősíthetetlenül rossz voltam, úgyhogy túl sok sikerélményem nincs tőle. Az a jó, hogy végre túl vagyok rajta...
Szintén csütörtökön derült ki az is, hogy bevettek egy lengyelországi nemzetközi programba. Ez elég spontán ötlet volt, alig pár napja osztotta meg az ELTE a facebookon egy civil szervezet programját, nekem meg megtetszett és jelentkeztem, másnap meg már közölték is, hogy mehetek, úgyhogy elég hirtelen jött a dolog. Jövő pénteken utazom, és az azutáni vasárnap jövök vissza. 6 másik lánnyal megyünk Zakopane mellé, ahol különböző nemzetiségű fiatalokkal veszünk részt workshopokon, elvileg színházi technikák segítségével dolgozunk majd fel társadalmi kérdéseket, de többről gőzöm sincs, ráadásul nem is vagyok nagy színész, úgyhogy csak remélem, hogy élvezni fogom. :)
Anyu izraeli ismerősének a fia, Ariel, és a barátnője, Alex vannak nálunk látogatóban éppen. Ez azért mókás, mert nem is ismerem őket, a sráccal találkoztam csak még kölyökkorunkban. Csütörtökön érkeztek, és holnapig időznek nálunk, egész pontosan a szobámba költöztek be, úgyhogy én most Petránál lakom. Kicsit csendesek, de azért azt hiszem, örülök, hogy itt vannak, jó volt velük meg a családdal pénteken Szentendrére meg Visegrádra menni, este pedig a Vapianoba ültünk be Eszterrel és Gézuval, és jött Bálint is, úgyhogy vele is megismerkedtek.
Nincs jó kedvem az utóbbi pár napban. Viszont autogén tréningezni szeretek. Azt örülök, hogy elkezdtem.
Orsi nem jön haza karácsonyra. Náluk akkor nincs szünet. Hiányzik nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése