Én igazán nem vagyok az a típus, aki remeg a Valentin-napokért - jó, romantikus alkat vagyok, de giccses annál kevésbé- viszont az utóbbi időben olyan rózsaszínfelhős-szívecskés-kétcentivelaföldfölött hangulatom van, hogy ezt a napot is szinte vártam! Sajnos Bálint nincs itthon - az aktuális sítáborából majd csak vasárnap jön haza - de szerencsére így sem maradtam társaság nélkül, ugyanis Dollal, Shizuval és Barnussal fergeteges Valentin-napi lakomát szerveztünk. ^^ Az ötlet onnan eredt, hogy úgy tűnt, Barnus megkedvelte a főzőcskézést, és szívesen befogadott minket az otthonába erre az estére. Én nap közben Bálnáztam, úgyhogy mire odaértem, már meg volt véve az összes hozzávaló, és kellemes illatok terjengtek. Én már csak a sütikészítésben tudtam besegíteni - mértem, gyúrtam, formáztam. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni a képet, ahogy Dol beleöklöz egy kocka puha vajba. :P
A menü a következő volt: sütőtökkrémleves pirított tökmaggal, csirkemell sajttal és paradicsommal, hozzá karfiol besamelmártással (mivel bébirépa nem volt a boltban), desszertnek pedig valamiféle pudingos keksz, amit Keiko nagyon dicsért a Levita blogon. Mi sajnos nem voltunk maradéktalanul elégedettek vele, de azért mindenki elmajszolt kötelességtudóan néhány darabot.
Nagyon jó volt így összejönni, csak azt sajnálom, hogy későn érkeztem, és hamar el is kellett jönnöm (vigyázni Petrára, ugyanis anyuék is szerveztek maguknak Valentin-napi programot. Ugyan váltig erősködtek, hogy maradjak csak, meglesznek ők itthon is, nem hagytam, hogy megint fókáskodjanak. Elvégre valakinek muszáj ápolgatnia a házaséletüket, ha már ők nem teszik meg). Nevettem egy csomót. Eljövetel előtt azért még telekonfettiztük szívecskékkel a Barni-lakot. Nehogy észrevétlen maradjon az ottlétünk.
Egyébként bízom benne, hogy Bálinttal is összejön valamiféle ünneplés. Annál is inkább, hiszen ez neki a névnapja is, ráadásul tegnap 7 hónaposak lettünk, úgy, hogy még a 6. hónapot sem ünnepeltük meg rendesen... Valahogy úgy tűnik, nem annyira jönnek össze nekünk ezek a nagy romantikus események, de csak egy kicsit bánom - mindig nagyon jól érezzük magunkat együtt, akkor is, ha csak egy filmet nézünk vagy sétálunk valamerre. Azt hiszem, mindketten tartottunk kicsit attól, milyen lesz ez az időszak, amikor sokat lesz távol, és bár nem szeretnék elkiabálni semmit, úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben - hiányzik, várom haza, ő is irtó cukikat ír, és mikor végre hazajön, nagyon jól érezzük magunkat együtt. Úgyhogy minden olyan tuttifrutti, mint amilyen már régen volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése