Ha az idei Könyvespolcot átnézitek, megtaláljátok ott Lois Lowry könyvét, Az emlékek őré-t, illetve a sorozat további három kötetét is. Ott írtam arról, hogy ez a könyv nagyon kedves nekem, kamaszkoromban többször is elolvastam, tavaly pedig a táboros Utópiaóra témája volt, így megismerte az egész Bagolykő, sokat beszélgettünk róla, és az egész társaság kedvence lett. Nem is volt kérdéses hát, hogy most, hogy a könyv filmváltozatát sugározni kezdték a mozik, csapatostul megyünk el megnézni. Nem kevesebb, mint húszan ültünk be a moziba, hogy meglássuk, mit hoztak ki ebből a remekműből. Bevallom, én rettenetesen féltem, mi van, ha elszúrták. Annyit tudtam előre, hogy vannak változtatások a történetben az eredetihez képest, és aggódtam, hátha ezzel elrontották az egészet. Szerencsére kellemesen csalódtam! A film nagyon-nagyon tetszett, elsősorban azért, mert szerintem ügyesen visszaadta a könyv világát, alapvetően hű volt az eredeti történethez. Amit pluszban hozzáadott - Fiona és az Elöljáró karaktere - valójában színesítette, gazdagította a sztorit. Jól hatott az érzelmekre, nem volt túl nyálas, és nem veszett el a mondanivaló sem. Sőt, szerintem jobban ki is volt fejtve az erkölcsi dilemma, mint a könyvben. A fő kérdés ugye az, amit a táborban is boncolgattunk, hogy megéri-e kidobni a jó dolgokat - a színeket, a zenét, a szeretetet - azért, hogy velük együtt végre megszabadulhassunk a rosszaktól - a betegségtől, fájdalomtól, gyűlölettől - is. Erre a kérdésre koránt sem egyértelmű a válasz, amit az is bizonyít, hogy akadt a táborban, aki úgy döntött, szívesebben élne ebben a világban, mint a jelenünkben. A könyvben viszont úgy érzem, ez a dilemma nincs igazán kifejtve: hiába szenved Jonas a háború és gyűlölet emlékeitől, valójában cseppet sem habozik, úgy dönt, megdönti az Egyenlétet. A filmben nagyon tetszett az, hogy a két bölcs szereplő, az Örökítő és az Elöljáró (Meryl Streep! < 3) vitája rámutat, hogy Jonas döntésének helyessége még_sem_száz_százalékig_egyértelmű. Persze hogy mit tart helyesnek, ki-ki döntse el maga. Én mindenesetre nagyon örülök, hogy a sztori így filmes változatában szélesebb rétegekhez is eljut, én a magam részéről bármikor máskor is szívesen megnézem majd.
Ami viszont szerintem szerencsétlenül jön ki, hogy a könyvet ismét kiadták, ezúttal a film plakátjával, amin Jonas és Fiona pózolnak középen - holott a könyvben nincs is szerelmi szál. Sőt, az olvasók azt sem fogják tudni, ki az az idős nő a jobb felső sarokban, hiszen az eredeti sztoriból az Elöljáró is hiányzik. Azért erre szerintem gondolhattak volna. Nekem örökre a piros szánkós fedél marad a szívem csücske.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése