Hivatalosan is elkezdődött az ősz, bár részemről már augusztus közepe óta tart, nyivákolok is, hogy ilyen kurtára sikerült a nyár. Idén valahogy baromi gyorsan elrepült, és ott tartok, hogy na, megint sulikezdés, hideg, eső, sötét.
Egy korszak lezárult, és új kezdődik tulajdonképpen többünk számára a családból, úgyhogy anyuék izgulhatnak is: Petra ma ment először a Szilágyiba, Orsi már egy ideje megkezdte a tanulmányait a Jeruzsálemi Egyetemen, rám pedig a CEU vár. Görcsös idegeskedés helyett inkább izgatottan tekintek a mesterképzés elébe, bár tény, hogy nekem még van egy kis időm: a jövő hét csak orientációs hét lesz (ismerd ki magad az egyetemen, a könyvtárban, a gépteremben, információk stb.) az az utáni "zéró hét" (bármit is jelentsen ez. Azt hiszem, ekkor fogok csak tárgyakat felvenni) és csupán utána, 22-én kezdődik a valódi tanulás. Úgyhogy egy kicsit bosszankodom is, már nem tudok magammal mit kezdeni, olvasok, pakolászom és lábat lógatok. Nagyon kíváncsi vagyok az óráimra és a tanév egész menetére, de egyelőre még nem tudok semmit. Azt viszont biztosan érzem most, ahogy pokrócba bugyolálva bámulom az ablakon át a kinti esőt, hogy a nyárnak, a kis nyugis ELTÉs éveimnek vége, új korszak következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése