Bár nagyon szeretek táncolni, lényegesen különbözök attól az embertípustól, akinek úgymond lételeme a tánc - ez a faj könnyen felismerhető, nézed, nézed, és sugárzik belőle, hogy vááá, imádja, amit csinál, és az egész lényét átadja neked a mozgás során. Ez a fajta átélés nem megtanulható: vagy van neked, vagy nincs, és én az utóbbi kategóriához tartozom. Főleg most, hogy Geri tanítja a musicalt, és roppantul élvezi, hogy a lánycsapatoknak jó kis "shake your body" koreográfiákat talál ki. Mikor már egyenesen az az utasítás, hogy legyél szexi, úgy közeledj felém bébi, mintha... Na itt van az, hogy nekem komoly gondjaim vannak. Egy jó adag gátlást le kéne vetkőzni, de menni is fog, csak nem olyan magától értetődő a dolog, mint egyeseknek, sajnos.
Más: Ma azt álmodtam, hogy K.A. megkéri a kezem. Igent mondtam. Csak tájékoztatásképpen: A. az osztálytársam volt, 10. (vagy 11.?) év végén ment el, mert két tárgyból is megbukott, és a pótvizsgán meg sem jelent. Az utolsó években amúgy is csak tépni járt a suliba, és a maradék agysejtjeit is szétszívta, pedig nagyon értelmes srác volt, de nem volt valami szimpatikus alak. Szóval ő kérte meg a kezem, és egy rozsdás fémkarikát is kaptam tőle gyűrű gyanánt, amibe bele volt gravírozva, hogy Bori. Tudtam az álmomban, hogy nem ő az igazi, ugyanakkor két dolog biztosított arról, hogy a döntésem helyes:
1.: Úgysem találok jobbat.
2.: Hamarosan úgyis mindketten meghalunk.
Utóbbi nem tudom, honnét jött, de biztosan tudtam, hogy nincs sok időnk hátra, meg akartak ölni vagy valami ilyesmi, nem kifejezetten izgatott.
Ha az álmot szépen lefordítom, akkor azt jelenti, hogy olyan társhiányom van, hogy már bárki jó lenne.... De jó reggelt, itt még nem tartunk. Nem is fogunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése