Nekülök pszichót tanulni, rászánom magam, nekigyűrkőzöm - erre mi történik? Ó igen. A gépem képtelen megnyitni azokat a diákat, amiket tegnap még vígan nyitogatott. Ez olyan jellemző. Nem tudom, kinek jó ez, hogy most szivat. Nincs ebben pedig semmi vicces. Mehetek át Orsi gépére pszichódiákért. Röhej.
Ma egyébként rénszarvaspaták nyomait találtam a ház előtt a hóban, ami ékes bizonyítéka annak, hogy a Mikulás itt járt. Na jó, valójában csak sejtem, hogy jöhetett, mert a combközépig érő csizmámat is sikerült teletuszkolnia édességgel, és ha ez önmagában nem lenne elég, Petitől is annyi csokit kaptam, hogy irtóra zavarba jöttem tőle. Mármint... oké, hogy szeretem a csokit, de ennyire? Szerintem túlzás. Főleg, mivel tőlem csak egy krampuszt meg egy Mikulást kapott. Most ezek után ott tartok, hogy félek a karácsonytól.
Egyébként pedig tévhit, hogy Borcsa bármilyen csokiból bármennyit felfal. Ez egyszerűen nem igaz. Szépen hagytam ezt elterjedni magamról, mert olyan cuki. De szoktam én csak úgy magamtól csokikat enni? Ugye, hogy nem. Most meg ittvan tonnaszám. Nem fog egyhamar elfogyni. Az ünnepek végére pedig már gurulni fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése