Tegnap délelőtt Orsival szörnyű tettet hajtottunk végre. Kiválogattuk a plüssfiguráinkat, és egy részüket el is küldtük a Mikulásgyárba. Talán elsőre fel sem fogjátok, mekkora dráma ez, de igyekszem érzékeltetni. Tehát minden egyes kis puha figurát a kezébe vesz az ember. Előjön egy csomó emlék. A legtöbbnél tudom, kitől kaptam, miket játszottam vele, sőt a nagyja névvel is rendelkezik. Valahányszor megfogtunk egy-egy újabb figurát, Orsival egyszerre visítottunk fel, hogy "juuuuj!" és egyszerre kezdtük hadoválni, hogy "emlékszel amikor ezzel..." És természetesen évek óta hozzá se nyúlunk ezekhez a játékokhoz (csak karácsonykor) de ilyenkor úgy fáj a szívem minden kis aranyosért, mert az ovis szerelmemtől kaptam, mert vele volt a legjobb világutazósdit játszani, vagy csak mert egyszerűen annyira puha és aranyos. Végül azt hiszem, jó munkát végeztünk, mert a kevésbé szeretett játékokat sikerült elengedni, és remélem, az a soksok gyerek aki megkapja örülni fog neki. Minden egyes plüss kapott puszit, mielőtt a zsákba került. Nem növünk fel azért olyan gyorsan.
Telemarketingeztem is, elfogadható sikerrel, de a többség nem teljesített ilyen jól, folyamatosan jöttek az olyan üzenetek, hogy "aki fél órán belül nem ad el az hazamehet" és társai. Örülök, hogy engem ezek nem érintettek. Viszont még este felhívtak, hogy ma már ne menjek be, mert ingerültek az emberek. Ez jó volt, mert Petinél aludtam és nem kellett korán kelnem. Viszont ez a harmadik alkalom a hónapban hogy nem tudok dolgozni (rendszerleállás és hasonlók) és így aztán nem fog megugrani az összeg a bankszámlámon.
Ma díszítettünk mézeskalácsot, aztán megnéztem Peti egy meccsét, ahol mindenki az ellenfélnek szurkolt, nem volt jó kisebbségben érezni magam. :D
Holnapután vizsga. Pedig már olyan karácsonyi hangulatom van, hó is van meg minden (és rettenetes hideg) szóval elegem van abból, hogy a migrációt tanulmányozzam. Utálatos dolog ez a vizsgázás. Pedig még el se kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése