Pééééntek!

Hál' istennek itt a péntek. Ez most tényleg egy korszaklezáró péntek: holnap táncfellépés, vasárnap sí, és miután onnan hazajöttem, kezdem a sulit.
Az egyik dolog aminek örülök, hogy nem kell reggelente korán kelnem csak azért, hogy felcaplathassak a Paradise-hoz órákon át telefonálgatni. Nem is tudom, fogom-e tudni folytatni egyáltalán a munkát, nem gondolok rá addig míg nem lesz egészen égető a probléma :D

Nem érzem színpadképesnek egy táncunkat sem, de igazából nincs is szereplős hangulatom, tök fura, hogy holnap színpadra állunk... Az egész napom rá fog menni, és remélem jól sikerül. A holnappal lezárul ez az egész táncos őrület, a pluszpróbák, izgulások, szitkozódások sorozata.

A sulim első hetéről lemaradok, de majd kipuhatolom, milyen volt. A tárgyfelvétellel szenvedek még, kialakítottam ugyan egy órarendet (borzalmas - idén rosszak voltak a mázlipontjaim) de remélem, még csiszolhatok rajta, viszem is a laptopot Ausztriába :D

Petit elvileg nem zavarja, hogy Choz meg én, és úgy néz ki, mást se nagyon, legalábbis a szüleim ma azt mondták, hogy aranyos :D Igaz csak fél perc erejéig találkoztak, Choz pont jó időpontot fogott ki: mindnenki Oli szülinapjára készült, rohant, tehát úgy nézett ki hogy család be, köszönés, öltözés, család ki. De talán elég is volt elsőre.

Balett helyett mentem át a Syma-ba a családi ünneplésre, ami rövid volt, mert jöttünk haza hamar aludni. A pincér meg is jegyezte, hogy nem tartózkodtam ott valami sokat, igaz, tényleg csak a somlóit dézsmáltam meg, de hát mire való az ingyenkaja :D
Családi legendáink gyűjteménye újabb darabbal bővült. Anyu a kocsinál vette észre, hogy nincs meg a sálja, apu visszament érte, de hamarosan lejött, hogy nincs meg a sál. Sebaj, hazaindultunk, majd meglesz. Út közben jutott apunak eszébe, hogy ó, hiszen látott ő egy olyan anyu-féle barna-arany sálat egy széken, egy ridikülön volt, mellette pedig ült egy nő. Hát az volt az a sál, de csak nem mehetett oda megkérdezni, hogy "ne haragudjon, hölgyem, ez a sál az öné vagy csak lopta? Mondja csak, egy bulin hány sálat szokott elemelni?" És különben is olyan jellemző ez, ilyenek a nők, mellettük valaki égre-földre keres egy sálat, és eszükbe nem jutna szólni, hogy "uram, itt egy sál, nem ez az?" Na szóval apu belemelegedett, és csak mondta, mondta, hogy milyenek a nők, mi meg jobbára hallgattunk, mert ilyenkor nem tanácsos zavarni. Teljesen elfogadtuk már a "sállopó nő" teóriáját, mikor itthon Petra kabátjából kiesett a sál. Ott lapított végig. Mégse lopták hát el :D