Rózsaszín felhők, cukormázzal leöntött igazságok

Nagyjából ilyen a hangulatom most. Tegnap egyébként rájöttem valamire. Elég hülyén hangozhat a dolog, de tényleg olyan fura volt, egy bevillanás, mintha valami átkattant volna az agyamban. Arra ébredtem rá, hogy rettenetesen szerencsés vagyok. És hogy egész idáig tényleg nem léptem tovább, mert görcsösen ragaszkodtam valamihez, amit akárhogyis, de el kéne engedni. Az a pillanat tényleg egészen olyan volt, mintha hirtelen ráébredtem volna, hogy milyen ködfátyolba bugyolálva éltem eddig. Amikor mondogatják nekem, hogy "majd találsz mást, lépj tovább", én pedig hisztizek magamban, hogy ők ezt nem érthetik, dehogyis találok. Aztán mégis. Ez sajnos nem azt jelenti, hogy mostantól minden könnyebb lesz, de máshogy állok a dolgokhoz. Az sem igaz, hogy minden ugyanolyan, és helyrejött, és ennyi volt. De örülök most annak ami van, azt hiszem, hálás vagyok hogy végülis így alakult. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle a továbbiakban. Addig is: Rózsaszín felhőcskézésre fel!