Érettségi

Tegnap korrepetáltam Tacsit magyarból, mert hétfőn szóbelizik. Furcsa volt. Elve negyed óráig tartott itthon, mire előkapartam a régi jegyzeteimet és a kidolgozott tételeimet - arra sem emlékeztem, hova írtam őket, pedig nem volt az olyan rég. Vicces volt megint Móricz novellisztikáját meg Arany balladáit magyarázni. Az érettségi óta eszembe sem jutottak ezek a dolgok. Rájöttem, hogy mindenkinek igaza volt abban, hogy ez bizony fölösleges tudás - tényleg soha az életben nem lesz rá szükségem, persze műveltebbnek érzem magam tőle, meg szeretem én a magyart - de ha életem hátralevő részében senkit sem kell többé korrepetálnom, sosem fogok már azon elmélkedni, vajon milyen nőkhöz is írt József Attila verseket.