Ma a táncról álmodtam. Baletteztem, igazi balettcipőben, balerinák között... És valahogy keringőzni kellett, de én nem ismertem a lépéseket, csak próbálkoztam a párommal, és figyeltem a többieket, de nem ment, és mikor végeztünk, a párom azt mondta, hogy nem is az a baja, hogy nem ismerem a táncot, hanem hogy képtelen vagyok ritmusra lépni.
Reggel elkezdtem azon gondolkodni, hogyan is tovább a tánccal. A Madáchot nagyon megszerettem - sehol máshol nem tanítanak ennyi stílust, ilyen profi színvonalon - de úgy néz ki, jövőre nem folytatom. Messze van, drága, de a legfőbb indokom, hogy Annamari és Fanni nem jönnek - nekik az egyetem és az egyéb elfoglaltságok jobban bekavarnak, mint nekem, sok edzést ki kell hagyniuk, és igazuk van abban, hogy így aztán végképp nem éri meg. Beszélgettünk arról, hogy keresnénk táncsulit valahol a Blaha környékén, ahol Jani is tanít, és ahol bérletes rendszer van, tehát csak annyit kell fizetned, amennyit tényleg részt vettél az órákon. Biztos jó lenne, de a Madách... Szóval szomorú vagyok kicsit. Még van időm eldönteni, mit csinálok, de Fanniék nélkül nem hiszem, hogy ugyanaz lenne, ráadásul a csoportok is állandóan változnak, talán jövőre még több kicsit kapunk, akikkel nem igazán lehet megtalálni a közös hangot.
Holnap lenne az utolsó edzésem, és nem tudok rá elmenni, mert Taglit tali lesz. Nagyon sajnálom, egyrészt, mert szükségem lett volna gyakorlásra a fellépés előtt (Geri még nem állított térformát se -.-) másrészt, mert ha tényleg otthagyom a Madáchot, egy kicsit ünnepélyes alkalom lett volna ez az utolsó... Sebaj, ez van, ezt kell szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése