Negyedik nap

Péntek délelőtt hollandórát tartottak nekünk az egyetemen. A holland borzasztó nyelv. Eddig csak leírva láttam, és már az is olyan, mintha valaki random rávágott volna a billentyűzetre. A kiejtett szavaknak azonban semmi köze az íráshoz. Nem hittem a fülemnek, mikor megérkezve holland beszédet hallottam. Kövinek igaza volt: nem is nyelv ez, hanem torokbetegség. És úgy jött létre, hogy részeg angol matrózok megpróbáltak németül beszélni.

Oké. Nem szidom tovább a nyelvet, nem valami illő dolog. De tényleg nem szép. Vicces, hogy leírva mennyire sok mindent értek, mert teljesen olyan, mint a német. Kiejteni viszont elég nehéz. Az óra jópofa volt, átvettünk pár fontosabb témát, például a köszönéseket, az órát, a számokat, és hogy hogyan kell sört rendelni. Az egyetem rendez holland kurzusokat, de nem igazán érdekelnek. Borzasztó drágák, és semmi késztetést nem érzek arra, hogy ezt a nyelvet megtanuljam. Akiknél eddig próbálkoztam, mind beszélnek angolul, ami, ha belegondolunk, igencsak becsülendő.

Az ezután következő órát a holland kultúráról kihagytam, mert volt pár elintéznivalóm itthon, és különben is, 3-kor már találkozni kellett a kávézó előtt, mert kezdődött az ESN-hétvége. Erre külön jegyet kellett venni, és csoportokba osztottak minket. A csoportomban egy ismerős sem volt, így megismertem egy csomó új arcot, persze csak miután felengedett a félénkségem :D
A pénteki program mozizás volt a kultúrközpont mozitermében. Megnéztünk egy filmet egy srácról, aki Erasmussal Spanyolországba megy, és végigkövettük, hogy is éli meg az egészet. A barátnőjét Audrey Tatou  játszotta. Elgondolkodtató volt, mert ők nem tudtam együtt maradni, de nekünk Chozzal sikerülni fog. >.<
A mozi után valamiféle diákszervezethez sétáltunk Mega-Twistert játszani. Rengeteg Twister szőnyeget ragasztottak egymás mellé, így egyszerre több mint százan ráállhattunk. Két kör volt, de mindkettőben korán kiestem, mert nem volt a közelemben az a szín, ami épp kellett volna. :'(
A játék után visszasétáltunk a kampuszhoz, és a kávézónál vacsoráztunk. Bevallom, ezt volt az első normális meleg étel, amit ettem, mert eddig anyu fasírtjait ebédeltem, de azt is csak kenyérrel és paradicsommal. A vacsi sült kolbász volt krumplipürével, és bár nem volt nagy szám, nagyon jólesett.
A vacsora után villamossal bementünk a városba. Most utaztam először rendes tömegközlekedési eszközön, és csak egy órára szóló jegyet vettem. Amszterdamban chip van minden jegyben és kártyában, és minden járművön van kártyaleolvasó. Mikor az ember felszáll, be kell csekkolni, leszálláskor pedig kicsekkolni, és a távolság függvényében vonják le a pénzt a kártyáról. Varázslatos, szerintem Budapest ide sose fog eljutni.
Már sötét volt, mikor leszálltunk a villamosról, és pár utcát sétáltunk, mire elértünk egy pubhoz. Persze végig nézelődtem, úgyhogy láttam valamit a csatornákból, a szép házakból, és mindenfelé üzletek, fények, meg nagy tömeg. A pub nem volt nagy szám, ittunk egy koktélt, ami akciósan került annyiba mint itthon egy normál koktél, és még hazajöttünk villamossal, mert éjfél után az éjszakai busz vagy a taxi jóval drágább lett volna.

Ezen a napon már belekóstolhattunk a híres amszterdami időjárásba is. Eddig szép, napos idő volt, nem valami meleg, de azért kellemes, pénteken viszont már esett is, és így lesz most legalább egy hétig még...