Sinterklaas in town!

Hollandiában sokkal nagyobb feneket kerítenek a Mikulás-tradíciónak, mint nálunk otthon. A figura hasonló: Sinterklaas egy hosszú, fehér szakállú öregember, piros ruhában és püspöki süvegben. A hagyomány szerint minden novemberben felkerekedik Spanyolországból és idehajózik, ahol végiglátogat pár Holland várost, végállomásként pedig Amszterdamot. Az amszterdami megérkezése hatalmas parádé, amire mindig valamikor november közepén kerül sor, idén 18-án, vasárnap. Egyértelmű volt, hogy nem lehet kihagyni ezt a jeles eseményt, úgyhogy korán reggel bebicikliztünk a városba (én 4 óra alvás után, mivel előtte buliztam) hogy le ne maradjunk a mókáról.
Egy kicsit így is elkéstünk, mert Sinterklaas elvileg hajón érkezik meg a kíséretével, aztán száll csak lóra, de mi a hajós megérkezésről lemaradtunk. A csatornák partján millió kisgyerek és szülő álldogált, a gyerekek egy része be volt öltözve Zwarte Pietnek, és mind ugyanazt a dalocskát énekelték.
Némi várakozás után Sinterklaas valóban felült fehér lovára, Amerigóra, és megkezdte hosszú, egész napos menetét keresztül-kasul a városon. Az útját kordonnal jelölték ki, és amint tovább haladt, meglepő fürgeséggel szedték fel az akadályokat.

Sinterklaas elmaradhatatlan segítői a Zwarte Pieten (lefordítva: Fekete Péterek -.-") akik mindenhová követik őt, segítenek megítélni, ki volt jó és ki volt rossz, és kiosztják az ajándékokat is. Barna bőrű szerecsenek jellegzetes színes ruhában és piros ajkakkal. Vicces, hogy az egész hagyománynak adnak egy kis rasszista színezetet, hiszen az eredeti történetben a spanyol rabszolgakereskedelemre utalnak, vagy arra a (felszabadított) rabszolga fiúra, aki a püspök segítője volt. Ma a gyerekeknek azt mesélik, hogy azért sötét a manók arca, mert a kéményen bemászva hozzák az ajándékot.
A parádén több száz Zwarte Piet volt, egységes, barna színre festett arccal, piros szájjal, fekete göndör hajjal és színes jelmezekkel. Lufit osztogattak, zenéltek, bicikliztek, össze-vissza ugráltak és pacsit adtak a gyerekeknek. Sokuknál nagy vászonzsák volt, amiből marokszám adták a fincsi fahéjas édességeket a gyerekeknek. Én is kaptam. :)
Szóval ez a sok manó, meg a Sinterklaas, meg a szépen feldíszített kocsik egészen sokáig meneteltek előttünk, tulajdonképpen fél nap elment az egésszel. Nagyon lelkesen követtem őket :)

Hivatalosan a Sinterklaas itt is december 5-én este hoz ajándékot. Ki is teszem majd a cipőm, hátha :) A gyerekek répát is szoktak hagyni a csizmájuk mellett, Amerigónak. Beszélgettem a többiekkel kicsit erről a hagyományról, igazából ahány ország, annyi szokás. Az olaszoknál nincs Mikulás, de januárban egy nőalak hoz ajándékokat. A belgák sört hagynak a Mikulásnak (milyen részeges lehet már az első utca megajándékozása után...) Aminek nagyon örültem, az, hogy Csehországban is Mikulás van (majdnem teljesen ugyanígy ejtik) de a kísérője egy angyal és egy ördög.

By the way, vasárnap kicsi húgocskám is megkezdte nagykorúságát. Apu csinált neki filmet meg írt neki dalt (előbbit nem láttam még, utóbbi viszont nagyon jó lett). Skypoltam este a családdal, megvolt a szokásos hangulat.