ELTÉsnek lenni komoly identitásképző tényező. Értéktartalma van annak, ha kijelentheted, te az ELTÉre jársz. De nem csak erről van szó, olyan, mintha az ELTE a részeddé válna, mintha egy közösség tagja lennél, akkor is, ha ez az egész csak fikció, mert valójában jó, ha tíz embert ismersz az évfolyamodról név szerint. Nekem is ilyen volt a kapcsolatom az ELTÉvel. Mikor jelentkeztem alapképzésre, még gőzöm sem volt, mihez akarok kezdeni az életemmel. Kétségbeejtő volt, ha úgy tetszik. A gimiben minden tárgyból jó voltam, de egyik se érdekelt igazán. Tudtam, hogy nagyon hangzatos egyetemi szakok és foglalkozások vanak, de gőzöm sem volt, ezek mit jelentenek. És mikor beírtam - második helyre! - a szociológiát, be kell valljam, nem igazán tudtam, mit teszek.
De szerencsére az egész nagyon jól sült el. A szociológia szakba hamar beleszerettem, és nem kérdés, jó úton járok most is. Megtaláltam, hogy mi érdekel, és most már tudom azt is, merre tovább. Ilyen tekintetben nagyon szerencsésnek érzem magam.
Be kell valljam, hogy maga a szak nem jelentett túlzottan nagy kihívást. Már előre közölték velünk, hogy aki egyszer bekerült a TáTK-ra, az ritkán távozik onnan diploma nélkül. A tárgyak nem voltak nehezek, a vizsgákon sem kellett megfeszülni. A tanulmányaim alatt egyszer sem buktam meg, csupán egyszer szereztem kettest (társadalompolitikából, még első félévben) és csak egyszer fordult elő, hogy egy tárgyból javítottam. Sok volt az egyszerű, unalmas tárgy, rengeteg alapozó ismeretet kellett szereznünk közgazdaságtanról, jogról, pszichológiáról, amiből persze nem maradt meg a fejemben semmi. És nagyon sokáig éreztem azt, hogy hiába van annyi óránk, összességében gőzöm sincs arról, mit is takar az, hogy szociológia.
Így, alapszakos diplomával a kezemben azt tudom mondani, hogy nekem 4 év szociológia elsősorban gondolkodásmódot adott, amivel a világhoz, a társadalmi kérdésekhez közelíthetek. Értelmezni tudok újságcikkeket és a politikusok szavait. Tájékozottabb, nyitottabb lettem a világra. Tanultam elméleteket, amiből néhány meg is maradt. És tanultam módszereket, amiket majd használni fogok, de csak a gyakorlatban jegyzem meg őket igazán.
Én a magam részéről nem igazán vonódtam be az ELTÉs társasági életbe. Elmentem a gólyatáborba, ami tök béna volt, és nem igazán segített az ismerkedésben. Szeptemberben pedig rá kellett jönnöm, hogy az egyetem tényleg nem olyan, mint a gimi, és nincs közösség ott, ahol százan ülünk egy előadóban. Ez zavart egy ideig, de aztán megszoktam, sőt, megszerettem. A gimi után furcsa volt, hogy voltak napok, amikor estig meg sem szólaltam, mert senkihez sem kellett beszélnem.
Nem mentem ELTÉs bulikra, és kevés közeli ismerősre tettem szert. Szép lassan azért megismertem az évfolyamomat, a facebook csoportunk segítségével küldtünk egymásnak infókat, jegyzeteket. Gergőért vagyok hálás, remélem, tudjuk tartani a kapcsolatot így is, hogy már mindketten ott hagytuk a TáTK-t, és hasonlóakban reménykedem Eszterrel kapcsolatban is, akivel az Erasmus-kaland élménye hozott közelebb minket. Érdekes, hogy Gergővel még a gólyabálban is táncoltam. Kizárólag a keringő miatt szerettem volna ott lenni. :)
Az ELTE tette lehetővé, hogy fél évig Amszterdamban tanulhassak, és rájöjjek, mi is érdekel igazán. Emiatt aztán csúsztam is, és egy évvel később fejeztem be az egyetemet, új diákokkal. Az utolsó évben már untam az egyetemet, fárasztott a tanulás. Bízom benne, hogy ez a tendencia nem folytatódik a CEU-n, hiszen még további 2 évet tervezek ott tölteni.
Mikor a mesterképzésen tanakodtam, Kriszta felvetette, hogy járjak utána, milyen a szociológia a Corvinuson, de szentségtörésnek éreztem volna oda jelentkezni. Csak az ELTE, bár nem tudom, mi alakította ki bennem ezt a lojalitást.
Mindenesetre most furcsa lesz, hogy nem leszek többé ELTÉs, hogy nem szállok le többet Petőfi híd budai hídfőnél, nem járok az északi épületben. Ennek a korszaknak vége, és bár 4 évig tartott, így visszatekintve nem is tűnik olyan soknak.
És mi érdekel igazán?
VálaszTörlés