Azon gondolkodom, hogy Orsinak tök szupi, hogy Izraelben van: ott a tenger, a napfény, a jó kaják, a vidám nemzeti mentalitás, és minden, amiért egyébként irigyelni szoktuk, amikor sóhajtozva a facebook képeit nézzük.
Igen. Amíg béke van.
Mi történik akkor, ha mondjuk, ne adj isten, megint elkezdik dobálni a bombákat, mozgósítják a katonákat, és se Izrael, se a Hámász nem akar engedni, mert mind a kettőnek akkora a mellénye? Mi történik, ha a nemzeti erőfitogtatás addig fajul, hogy a huszonévesekből álló osztagoknak át kell lépniük a palesztin határokat?
Én voltam katonai temetőben Izraelben, ott nem szarral gurigáznak, huszonévesen elpusztult kölykök sírjain vannak műanyagdínók és levelek, hogy bárcsak ott lettél volna az esküvőmön.
Ráadásul Orsi barátja most vonul be katonának, és elképzelésem sincs, mit várnak el tőle, ha egyszer elfajulnak a dolgok. Csak nem kell egyszer majd palesztin gyerekekre lődöznie?
Ha elvégzem a Nationalism studies szakot, remélem, meg fogok érteni mindent, ami az elvakult nacionalizmus hátterében áll, és talán tenni is tudok ellene. Addig, azt hiszem, annyit tehetek, hogy elfogadom a húgom döntését, és csendes budapesti kis szobámban tövig rágom a körmöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése