Így nyár végére még egy kis közös nyaralás is jutott nekünk Bálinttal. Nem volt időnk/pénzünk/kedvünk semmi komolyat szervezni, úgyhogy egyszerűen Angyalin voltunk. Ez több okból is kivételes: elsősorban azért, mert bármennyire is adja magát, Angyalin még sosem nyaraltam fiúval. Ez volt az első alkalom, és izgultam is, mert sok mindenre kell odafigyelni: a csónak, a motorhasználat, a ház rendben tartása, az áram, a szivattyú, a sok kulcs... Úgyhogy kaptam is egy gyorstalpaló kiképzést, és remélem, mindent rendben csináltam.
A másik, ami különleges volt, hogy anyuék találkoztak Bálint szüleivel, igaz, csak némi komplikációk eredményeképp. Eredetileg ugyanis úgy nézett ki a dolog, hogy mi a családdal már pénteken Angyalira mentünk, szombaton ünnepeltük vendégekkel Mimi és Andris szülinapját, és azt terveztük, hogy Bálint vasárnap leautózik, anyuék pedig hazamennek. Igen ám, de ment egy kis kavarás az autóval: Bálint bátyja, Csaba magának akarta a kocsit, annyit veszekedett, hogy márpedig az ne dekkoljon itt három napot Ráckevén, hogy Bálint szülei úgy döntöttek, inkább lefuvarozzák, és értünk is jönnek. Ebből persze az lett, hogy akkor már meghívtuk őket a szigetre, együtt ebédeltünk, sétáltunk, úgyhogy megismerkedtek a szülők. Ez azért különleges és izgalmas, mert ahhoz képest, hogy Barukhékkal micsoda cimboraságba keveredtünk, az én szüleim soha egyetlen barátom szüleivel sem ismerkedtek meg.
Szóval kalandosan bár, de végül vasárnap estére kettesben maradtunk Bálinttal a szigeten. Bevallom, kicsit izgultam. Igaz, hogy csak négy nap volt, de még soha nem töltöttünk ennyi időt kizárólag kettesben. Ráadásul Angyalin nem sok mindent lehet csinálni, és féltem, hogy Bálintnak hiányozni fog a nyüzsgés. De szerencsére nem volt semmi gond, végül nagyon jól éreztük magunkat. Rengeteget aludtunk, filmezünk, és mikor jó idő volt, kifeküdtünk a stégre napozni és lagúnáztunk is. Ha tényleg rendes nyári meleg lett volna, talán jobban kiélvezzük a dolgot, és esetleg tüzet is sikerül gyújtanunk este, de hát majd legközelebb. Azt hittem, félni fogok esténként azon a csendes, sötét szigeten, de magam is meglepődtem, milyen jókat aludtam - úgy tűnik, Bálint tényleg megnyugtató őrzővédő :) Tulajdonképpen most jöttem rá, milyen varázslatosan nyugodt is ez a sziget. Eddig mindig többen jöttünk ki, családdal, dolgozni, nyüzsögni - most először fordult elő, hogy tényleg csend volt és pihenés. A végére az sem zavart, hogy pici a konyha és macerás a zuhanyzás - úgy éreztem, szívesen maradnék még! Persze Bálint örült, hogy itthon újra a zsizsgés várja. Azért nagyon örültem, hogy összejött ez az egész, legközelebb talán valami aktívabb pihenésre is sor kerülhet. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése