http://www.onelovereggae.hu/
Kaptam számot is. Juuuj.... <3 <3 <3
2010. szeptember 30., csütörtök
Insomnia...
Nem alszom át az éjszakákat.
Utoljára tíz éves korom környékén volt ilyen, hogy hajnali 2-3 körül minden éjszaka felébredtem. A mostani helyzetem annyival jobb az akkorinál, hogy nem rettegek a sötétben és nem megyek át a szüleimhez aludni - ettől függetlenül kezd aggasztó lenni a dolog, tekintve, hogy ma is elaludtam kulturális antropológián. A dolog persze valószínűleg pszichés eredetű, épp ezért fogalmam sincs, mit tehetnék ellene. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy az egészet az új ágy és a szoba néminemű átalakítása okozza, ami főként azért idegesítő, mert rengeteg pénzt, időt, munkát beleöltünk a felújításba, erre én meg szerencsétlenkedek itt vele?!
Utoljára tíz éves korom környékén volt ilyen, hogy hajnali 2-3 körül minden éjszaka felébredtem. A mostani helyzetem annyival jobb az akkorinál, hogy nem rettegek a sötétben és nem megyek át a szüleimhez aludni - ettől függetlenül kezd aggasztó lenni a dolog, tekintve, hogy ma is elaludtam kulturális antropológián. A dolog persze valószínűleg pszichés eredetű, épp ezért fogalmam sincs, mit tehetnék ellene. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy az egészet az új ágy és a szoba néminemű átalakítása okozza, ami főként azért idegesítő, mert rengeteg pénzt, időt, munkát beleöltünk a felújításba, erre én meg szerencsétlenkedek itt vele?!
2010. szeptember 29., szerda
Fáradt?
Ma kelés után megfordult a fejemben, hogy alvajártam-e és táncoltam-e a szobában éjjel, avagy az esti edzés fáj még mindig ennyire? Megjegyezném: még most, 22:06-kor is fáj. De ez jó, a fájdalom a barátunk :)
Amúgy meg fárasztó nap volt, Sz&Sz-en majdnem elaludtam, irtó ciki volt, az az érzés mikor majd leragad a szemem és alig bírom visszatartani... mert tudom hogy ha lecsukódik, fél percen belül elalszom... Hazaérve ledöntöttem az első kávémat egyetemistaként, és ez segített, hogy a délután folyamán hasznos tevékenységet végezzek, és ne aludjak, ahogy eredetileg szerettem volna. :)
Amúgy meg fárasztó nap volt, Sz&Sz-en majdnem elaludtam, irtó ciki volt, az az érzés mikor majd leragad a szemem és alig bírom visszatartani... mert tudom hogy ha lecsukódik, fél percen belül elalszom... Hazaérve ledöntöttem az első kávémat egyetemistaként, és ez segített, hogy a délután folyamán hasznos tevékenységet végezzek, és ne aludjak, ahogy eredetileg szerettem volna. :)
2010. szeptember 28., kedd
Sikerélményszerűség :)
Pont egy hete volt az a bizonyos Geris musical edzés, amiről írtam. Hát a mostani másképp zajlott, szépen beálltam úgy hogy igenis lássam magam a tükörben (ha már a ritka tükrös teremben vagyunk, használjuk ki, ugye) és egész jó táncunk volt, és még élveztem is. Az óra végén sorcserét rendelt el, én meg legelöl bemutattam egy zanyálást egy kényesebb mozdulatnál, de olyan gyorsan pattantam fel és folytattam, hogy Geri a feltartott hüvelykujjával honorálta. :D Sőt, most hogy látom, mit csinálok, azt hiszem nem is vagyok olyan béna... ^^
A balett: a hanyatló ág mifelénk. Igazából közutálatnak örvend, egyesek már be sem járnak rá. Tény, hogy Panni nénivel sokkal jobb volt, de azért ez mégis túlzás. A legfőbb kritika Kati nénivel szemben az, hogy keveset beszél, nem javít eleget, nem veri ki belőlünk a munkát. De ha valaki tudja, mi a dolga, akkor igenis tud dolgozni, végülis nem Kati néni emeli a lábam és nem is ő fog helyettem spárgázni. Mondjuk azt hiszem, az én szerencsém az, hogy nagyon szeretem a balettet. Hétszűnyű kapanyányimonyók is tarthatná, szerintem az sem szegné kedvem. :)
A balett: a hanyatló ág mifelénk. Igazából közutálatnak örvend, egyesek már be sem járnak rá. Tény, hogy Panni nénivel sokkal jobb volt, de azért ez mégis túlzás. A legfőbb kritika Kati nénivel szemben az, hogy keveset beszél, nem javít eleget, nem veri ki belőlünk a munkát. De ha valaki tudja, mi a dolga, akkor igenis tud dolgozni, végülis nem Kati néni emeli a lábam és nem is ő fog helyettem spárgázni. Mondjuk azt hiszem, az én szerencsém az, hogy nagyon szeretem a balettet. Hétszűnyű kapanyányimonyók is tarthatná, szerintem az sem szegné kedvem. :)
2010. szeptember 24., péntek
ELTE, szürkék, szociológia
"Csütörtök, az én napom. A szívem a szürkékre hangolom, meg akciós borra amit szürcsölök, minek is kéne több héééj-hééj-héj!!!"
Tegnap GT after volt; fél hatkor kezdődött, én fél hatkor végeztem, tehát esélyem se volt hazamenni, úgyhogy végül mindenféle partiszerkó nélkül toltam végig az éjszakát. :) Először a gólyatáborról készült kisfilmet néztük meg (néha én is felbukkantam rajta) és eltáncoltuk a gólyatáncot is. Ezután jött a kocsmatúra, három kocsmát látogattunk meg, feladatok is voltak, de elég fantáziátlan volt a dolog, bár, ha belegondolok, logikus, hogy az ivásról szólt. :D Amiből nekem már személy szerint nagyon elegem van, úgyhogy csak mértékkel, a kicsi is bőven elég... A buli a B7 klubban volt, most voltam ott először. Zene, tánc a szokásos módon - sztárvendégnek itt volt MCDC freestyle rapper, aki élőben kommentálta az elé vetített gólyatáboros képeket! Aztán rólunk is verselt, a "Sziasztok lányok ott középen, ez a mozgás csábít merészen" - ben kicsit én is benne vagyok. :) Fél négyre értem haza, és nagyon büszke voltam magamra, mert ügyesen ki tudtam nézni a menetrendet, elértem a buszt, nem tévedtem el. :)
Reggeli ébredés: kicsit kómás, de semmi sem lehetetlen, emberré kapartam magam és egyetem. Kezdem megszokni, de a tömegek még mindig lenyűgöznek. Akármilyen időpontban érkezem vagy távozom, mindig hömpölyög ki az emberáradat. Azon gondolkodtam, hogy ha itt láthatatlan akarnék maradni, simán ki tudnám járni a sulit úgy, hogy senkinek nem tűnne fel, hogy valaha is léteztem...
Gergővel együtt jöttünk haza, és mindenféle témáról csevegtünk a gyermektelenségi adón át a Jobbikig. Vele jó beszélni, mert nagyon tájékozott egy ember, de a végére már az volt az érzésem, hogy az egész villamos minket hallgat és röhög magában. Automatikusan a TáTKontúrban olvasott szociológusokokról szóló cikk jutott eszembe: "Olyan társadalmi problémákról vitatkoznak, amelyek rajtuk kívül senkit sem érdekelnek."
Tegnap GT after volt; fél hatkor kezdődött, én fél hatkor végeztem, tehát esélyem se volt hazamenni, úgyhogy végül mindenféle partiszerkó nélkül toltam végig az éjszakát. :) Először a gólyatáborról készült kisfilmet néztük meg (néha én is felbukkantam rajta) és eltáncoltuk a gólyatáncot is. Ezután jött a kocsmatúra, három kocsmát látogattunk meg, feladatok is voltak, de elég fantáziátlan volt a dolog, bár, ha belegondolok, logikus, hogy az ivásról szólt. :D Amiből nekem már személy szerint nagyon elegem van, úgyhogy csak mértékkel, a kicsi is bőven elég... A buli a B7 klubban volt, most voltam ott először. Zene, tánc a szokásos módon - sztárvendégnek itt volt MCDC freestyle rapper, aki élőben kommentálta az elé vetített gólyatáboros képeket! Aztán rólunk is verselt, a "Sziasztok lányok ott középen, ez a mozgás csábít merészen" - ben kicsit én is benne vagyok. :) Fél négyre értem haza, és nagyon büszke voltam magamra, mert ügyesen ki tudtam nézni a menetrendet, elértem a buszt, nem tévedtem el. :)
Reggeli ébredés: kicsit kómás, de semmi sem lehetetlen, emberré kapartam magam és egyetem. Kezdem megszokni, de a tömegek még mindig lenyűgöznek. Akármilyen időpontban érkezem vagy távozom, mindig hömpölyög ki az emberáradat. Azon gondolkodtam, hogy ha itt láthatatlan akarnék maradni, simán ki tudnám járni a sulit úgy, hogy senkinek nem tűnne fel, hogy valaha is léteztem...
Gergővel együtt jöttünk haza, és mindenféle témáról csevegtünk a gyermektelenségi adón át a Jobbikig. Vele jó beszélni, mert nagyon tájékozott egy ember, de a végére már az volt az érzésem, hogy az egész villamos minket hallgat és röhög magában. Automatikusan a TáTKontúrban olvasott szociológusokokról szóló cikk jutott eszembe: "Olyan társadalmi problémákról vitatkoznak, amelyek rajtuk kívül senkit sem érdekelnek."
2010. szeptember 22., szerda
2010. szeptember 21., kedd
Álom és valóság
Bár nagyon szeretek táncolni, lényegesen különbözök attól az embertípustól, akinek úgymond lételeme a tánc - ez a faj könnyen felismerhető, nézed, nézed, és sugárzik belőle, hogy vááá, imádja, amit csinál, és az egész lényét átadja neked a mozgás során. Ez a fajta átélés nem megtanulható: vagy van neked, vagy nincs, és én az utóbbi kategóriához tartozom. Főleg most, hogy Geri tanítja a musicalt, és roppantul élvezi, hogy a lánycsapatoknak jó kis "shake your body" koreográfiákat talál ki. Mikor már egyenesen az az utasítás, hogy legyél szexi, úgy közeledj felém bébi, mintha... Na itt van az, hogy nekem komoly gondjaim vannak. Egy jó adag gátlást le kéne vetkőzni, de menni is fog, csak nem olyan magától értetődő a dolog, mint egyeseknek, sajnos.
Más: Ma azt álmodtam, hogy K.A. megkéri a kezem. Igent mondtam. Csak tájékoztatásképpen: A. az osztálytársam volt, 10. (vagy 11.?) év végén ment el, mert két tárgyból is megbukott, és a pótvizsgán meg sem jelent. Az utolsó években amúgy is csak tépni járt a suliba, és a maradék agysejtjeit is szétszívta, pedig nagyon értelmes srác volt, de nem volt valami szimpatikus alak. Szóval ő kérte meg a kezem, és egy rozsdás fémkarikát is kaptam tőle gyűrű gyanánt, amibe bele volt gravírozva, hogy Bori. Tudtam az álmomban, hogy nem ő az igazi, ugyanakkor két dolog biztosított arról, hogy a döntésem helyes:
1.: Úgysem találok jobbat.
2.: Hamarosan úgyis mindketten meghalunk.
Utóbbi nem tudom, honnét jött, de biztosan tudtam, hogy nincs sok időnk hátra, meg akartak ölni vagy valami ilyesmi, nem kifejezetten izgatott.
Ha az álmot szépen lefordítom, akkor azt jelenti, hogy olyan társhiányom van, hogy már bárki jó lenne.... De jó reggelt, itt még nem tartunk. Nem is fogunk.
Más: Ma azt álmodtam, hogy K.A. megkéri a kezem. Igent mondtam. Csak tájékoztatásképpen: A. az osztálytársam volt, 10. (vagy 11.?) év végén ment el, mert két tárgyból is megbukott, és a pótvizsgán meg sem jelent. Az utolsó években amúgy is csak tépni járt a suliba, és a maradék agysejtjeit is szétszívta, pedig nagyon értelmes srác volt, de nem volt valami szimpatikus alak. Szóval ő kérte meg a kezem, és egy rozsdás fémkarikát is kaptam tőle gyűrű gyanánt, amibe bele volt gravírozva, hogy Bori. Tudtam az álmomban, hogy nem ő az igazi, ugyanakkor két dolog biztosított arról, hogy a döntésem helyes:
1.: Úgysem találok jobbat.
2.: Hamarosan úgyis mindketten meghalunk.
Utóbbi nem tudom, honnét jött, de biztosan tudtam, hogy nincs sok időnk hátra, meg akartak ölni vagy valami ilyesmi, nem kifejezetten izgatott.
Ha az álmot szépen lefordítom, akkor azt jelenti, hogy olyan társhiányom van, hogy már bárki jó lenne.... De jó reggelt, itt még nem tartunk. Nem is fogunk.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)