Ez a 302. bejegyzésem, a kettővel ezelőtti értelemszerűen a 300. volt, meg kellett volna ünnepelni, de nem vettem észre, lecsúsztam róla, ennyi. :D
Hát kérem szépen, én tegnap interjúztam, ami ugyan nem volt nagy szám, pedig izgultam miatta, mert ilyet még sosem csináltam. Bevonultam Pista bácsihoz 11-kor egy kamerával, egy adag felkészültséggel és néhány kérdéssel, bár utóbbiakra nemigen volt szükség, mert Pista bácsi csak beszélt, csak beszélt, s ha el is kalandozott, sem tudtam közbeszólni, valahogy úgy áradt szavainak folyama. Így hát többnyire hallgattam, és most van egy két és fél órás videoanyagom, amit jócskán meg kell vágni (a beadandó 40 perc hosszúságú lehet...) Kiábrándító, hogy semmit nem értek a movie makerhez, pedig most úgy néz ki, munkám oroszlánrésze ott fog zajlani. Épp ezért nem is sózhatom ezt a melót holmi Choz-félére (aki nem tudom hanyadik ZH-jába és házi feladatába fullad épp bele) úgyhogy valószínűleg atyai segítség és párnapos bénázás lesz a dologból. Az interjúért viszont természetesen hálás vagyok, érdekes és tanulságos a történet, megérte meghallgatni.
Robert Darnton: Lúdanyó meséi című művét kellett a mai szocgyak órára elolvasni. Nagyszerű volt! A könyv a 18. századi Európa (elsősorban Franciaország és Németország) parasztjainak életét, gondolkodását próbálja felderíteni, méghozzá a mesék által. Rengeteg példát hoz és felsorakoztat egy kilónyi népmesét, ez már önmagában is baromi érdekes. Piroska és a farkas korabeli brutál változata (a farkas feldarabolja a nagymamát, a húsával megeteti az érkező Piroskát. Majd megkéri a kislányt, hogy vetkőzzön le, bújjon be mellé az ágyba, és csak akkor eszi meg). Csipkerózsika 18-as karikával (A herceg nős, ennek ellenére megerőszakolja az alvó Csipkerózsikát, aki álmában egy sor gyereket szül neki. Csak akkor ébred fel, mikor a gyerekek szoptatás közben megharapják a mellét. Ekkor kénytelen megküzdeni a herceg anyósával, aki meg akarja őt gyilkolni). Nem is folytatom a sort, de egyszerűen zseniális. Összehasonlítja a mesetípusokat, bemutatja a hősöket, ezzel párhuzamosan feltárja az olvasó előtt a 18. századi Franciaország parasztjainak világát. Én magam sosem gondoltam arra, ami minden mese eleme, hogy hát tényleg, akkoriban nyomor volt, senkinek nem volt egy betevője sem, a földesúr sanyargatott, a gyerekek sorra születtek, de eltartani már nem lehetett őket. A halál gyakori vendég volt, s ezért az újraházasodás, a "gonosz" mostohák léte is. Mivel alig jutott ebéd az asztalra, nem csoda, hogy minden mesehős a tündértől első kívánságként valamilyen ételt kér.
Jópofa egy könyv ez, ezt tényleg mindenkinek tudom ajánlani. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése