Villon

XLVIII.

S menjetek, hátat fordítva a sírnak,
oda, hol szebben szaglik a virág;
s talán, ha majdan kettőezret írnak
Krisztus után, még tudja a világ,
hogy csókolt egykor Villon, a csavargó,
s mély serlegekből hogy itta a bút,
s hogy indult végül álmos és kanyargó
vizekre, honnan nincsen visszaút.

//Francois Villon: A Testamentum, részlet//

Olvassatok Villont. Nekem kötelező néhány verse a holnapi vizsgámra, és épp le vagyok nyűgözve. Szóval olvassátok.