Az utolsó hét

Elszaladt az utolsó hetem is itt Amszterdamban, kicsit máshogyan, mint eddig, ugyanis Dani elkezdett dolgozni, és így nem tölthettük együtt semmittevéssel a napot. Ennek örömére Hannah-val buzgón szervezkedni kezdtünk, és minden napra kitaláltunk valamit, hogy hasznosan töltsük az utolsó hetet.

Hétfőn délután bementünk a városba, és vettünk egy adag szuvenírt. Nem kellett sok, hiszen karácsonykor már vittem haza - úgyhogy tulajdonképpen csak magamnak válogattam dolgokat. Vettem kulcstartót, mágneseket (igen, a mágnes buta ötlet, mivel faburkolatú a hűtőnk, de lényegtelen, ezeket nem lehetett ott hagyni) és két sajtot is, had örüljön a család. A vásárlás után beültünk a Vapianoba, és elkezdtük várni Antjét, ugyanis vele volt randink aznap este. Nem tudom, ismeritek-e a Vapianót, nekem mindenesetre teljesen új volt. Egy terjeszkedő olasz étterem-lánc, aminek az a különlegessége, hogy önkiszolgáló alapon működik - bemész, leülsz, végigböngészed az étlapot, aztán odamész a pulthoz, és rendelsz. Ezután egy kütyüt nyomnak a kezedbe, ami majd csipog, ha elkészül az étel, és akkor visszamehetsz érte. Ily módon a kajálás olcsó, mert nem kell pincért fizetni, de az olasz kaja elsőrangú. Hannah-val előbb értünk oda a megbeszélt időpontnál, de bementünk, mert nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. Reméltük, hogy senkinek sem szúr szemet, hogy nem rendelünk, és korgó gyomorral mustráltuk az étlapot, várva, hogy Antje befusson. Mikor megérkezett, azonnal rendeltünk, és hamarosan el is készült a pompás pizzánk. Vacsi alatt pedig kicseréltük, mik is történtek velünk az elmúlt időben.
Antje a "német lányos" csapat tagja, tulajdonképpen hívtuk estére a többieket is: Kathrint, Nessie-t, Franzit, de Franzinak más dolga volt, Nessie egy későbbi kávézást javasolt, Kathrin pedig rosszul leplezett módon lerázott minket - az utóbbi időben kiestünk a kegyeiből, a búcsúbulijára sem hívott meg bennünket, s most már igen nagy az esélye, hogy anélkül válunk el, hogy búcsút mondanánk egymásnak.
Tehát az este kizárólag Antje volt velünk, de ő is elsőrangú társaság volt, nagyon jó volt beszélgetni vele, és nagyon tetszett a vacsora is.

A keddet itthon töltöttem, intéztem ügyes-bajos dolgaimat a számítógépen, este pedig egy palacsinta-vacsit tartottunk Vikyvel, Hannahval,  Louise-szal és Danival. Sütöttünk egy tisztes adag palacsintát, és megettük mindenféle jóval: volt lekvár, nutella, gyümölcsök, fagyi...

Szerdán múzeumba szerettünk volna menni Hannahval, de problémák adódtam a múzeumkártyánk körül, ezért úgy döntöttünk, inkább csütörtökön megyünk, és szerdán egyéb dolgokat intéztünk a városban. Megnéztük utoljára az Albert Cuypmarktot, gravíroztattunk Hannah-nak a Heinekennél, utána pedig Nessivel találkoztunk egy kávéra és almás sütire. Ez is egy nagyon klassz délután volt! Több mint két óráig beszélgettünk mindenféléről, és nagyon jól éreztük magunkat.

Csütörtökön ismét a város felé vettük az irányt, de maga a nap igen szerencsétlenül sikerült. Reggeltől fogva rettenetesen fáradt és erőtlen voltam, az ebéd sem igazán esett jól, de már el volt tervezve minden, így hát délután elindultunk. Először aláírattunk egy papírt Hannahnak az egyetemen, aztán bezártuk a bankszámlámat egy bankban - meglepően gyorsan és egyszerűen ment a dolog, volt benne valami igazán szomorú. :( Ezután ittunk egy nagy adag kávét, és valószínűleg ez lehetett rossz hatással rám, mert hogy igencsak rosszul lettem tőle a Stedelijk Múzeumban. A múzeumban modern művészeti kiállítások vannak, és épphogy elkezdtünk körülnézni, mikor éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben. Később Hannah is észrevette, és hiába szerettem volna, ha végigjárhatjuk a múzeumot végül haza kellett jönnünk. Ezt nagyon sajnálom, főleg Hannah miatt, mert még a Rijksmuseumba is szerettünk volna menni, ahol ő még sosem járt, és most miattam elszalasztotta. De mégis, nagyon kedves volt tőle, hogy hazajött velem. A modern múzeum egyébként bizonyára nagyon klassz, de nem nekem. A kiállított tárgyak nehezen értelmezhetőek nulla háttérinformációval, és sokszor bizarrak, ami nem javított az akkori állapotomon. Na mindegy, mi megpróbáltuk. :D

Pénteken Daninak nem kellett dolgoznia, úgyhogy együtt tölthettük a napot. Délután elbicikliztünk a Bosba, ami egy nagy park (sőt, tulajdonképpen erdő) nagyon közel hozzánk. Ő biciklizett, én pedig ültem mögötte a csomagtartón. Először nagyon félelmetes volt és folyton visítoztam, de aztán megszoktam a dolgot. :) nagyon klassz délután volt. Az egész erdőt hó borította, láttunk vicces ludakat és aranyos nyuszikat. Csak néhány emberrel találkoztunk, a többség kutyát sétáltatott. Mikor átfagyva beültünk egy kávézóba forró csokizni, akkor is csak idősebbek ültek mellettünk, és volt vagy öt kutya velük, amik néha kergetőzni kezdtek. Eszembe jutott, mennyire mások az itteni emberek, mint otthon. Az otthoni öregek megkeseredettek és nyűgösek, hiába van még hátra húsz-harminc évük, úgy tesznek, mintha számukra véget ért volna az élet. Itt az idősek mind fittnek, sportosnak és nagyon boldognak tűnnek. Mosolyognak, egy pohár bor mellett tereferélnek egymással, és biztos vagyok benne, hogy megvan a maguk hobbija, teljes, kerek az életük, és nem elhanyagolható módon annyi nyugdíjuk van, hogy semmi okuk az aggodalomra.
Később elmentünk egy olyan részhez, ahol gimnasztikai gyűrűk és sportszerek vannak kirakva - játszótér felnőtteknek. Nagyon jól meg van csinálva, több masszív, könnyen használható gép is van, amin lehet gyúrni. Jól elámultam, és eszembe jutott, mennyire nem működne ez otthon. Dani csimpaszkodott egy kicsit a gyűrűkön, én meg fotóztam a szánkózó kisgyerekeket.

Szombaton már kénytelen voltam nekiülni dolgozni. Nem említettem ugyanis, hogy most nagy szakmai gyakorlat keresésben vagyok, és múlt héten leadtam jelentkezést 3 gyakornoki állásra, mindegyik az Amnesty Internationalnál lenne. Nem kis munka volt, mert mindháromhoz kellett angol és magyar nyelvű motivációs levél, ezen kívül magyar és angol nyelvű CV. Eléggé vacakoltam vele, de Dani sokat segített. Hamarosan jött az értesítés, hogy az aktivista koordinátor gyakornoki pozícióra nincsen esélyem. Nem sokkal később kaptam egy másikat arról, hogy kiváló anyagot küldtem be, épp ezért úgy érzik, tájékoztatniuk kell, hogy az asszisztensi munka, amire jelentkeztem, kizárólag száraz irodai, és lehet, hogy nem ilyet keresek. Hát, ez elég kellemetlen volt, mert tényleg jelentkeztem az asszisztensi állásra, és tudtam, hogy nem nagy szám, de így, hogy pontokba szedték nekem (ami egyébként nagyon kedves volt tőlük!!!) hogy mire számítsak, és kiemelték, hogy valószínűleg nem lenne lehetőségem szakmai fejlődést elérni, elgondolkodtam, és végül visszaléptem a jelentkezéstől. Határozottan olyan helyet keresek, ahol szakmailag fejlődhetek. Asszisztens máshol is lehetek, ahol esetleg fizetnek is.
Szóval már csak egy pozíciónál vagyok versenyben, ez pedig a kampányos gyakornoki pozíció. Nagyon érdekes, kampányok szervezésénél, lebonyolításánál kellene segédkezni. Jól meglepődtem, mert pár napja küldtek egy próbafeladatot, amit ma éjfélig kellett megoldva visszaküldenem. A feladat egy kampányterv megírása volt magyarul, és egy összefoglaló írása angolul. Nem keveset szenvedtem vele, mivel még sosem csináltam ilyet. A kampány egy roma előadók dalait tartalmazó CD népszerűsítésére irányul, és a célja, hogy felhívja a figyelmet a diszkriminációra. Ennek a kampánynak a tervét kellett 2 oldalban elkészítenem, csak a rendelkezésre álló pénzről és időről tájékoztattak. Danival összedugtuk a fejüket, segítségül hívtuk a google-t, megkérdeztük Hannah-t - és azt hiszem, egészen jó kis tervet sikerült összedobnunk. A másik feladat egy angol nyelvű összefoglaló írása volt, 3 témából lehetett választani. Én a tavalyi Budapest Pride-ról írtam, mert a másik két téma nagyon tele lett volna jogi kifejezésekkel.
Hát ennyi, ezen dolgoztam tegnap és ma. Örülök, hogy végre elküldtem, és remélem a legjobbakat, nevezetesen, hogy behívnak szóbeli interjúra, utána pedig megkapom az állást. Nem tudom, mennyi esély van erre, remélem, számottevő. Ha nem kapom meg az állást, keresgélhetek újra, és igazán nem szeretném ezzel vesztegetni az otthoni heteimet.

Tegnap este még rendeztünk egy búcsúbulit a folyosón. Jó volt, majdnem mindenki el tudott jönni. Az volt a terv, hogy bemegyünk a városba bulizni, de végül maradtunk, és egészen sokáig beszélgettünk, ittunk, játszottunk egy buta de nagyon vicces ivós játékot, és kettő körül feküdtünk le aludni. Nem is voltunk ma túl produktívak, de azért a feladatot elkészítettem és elküldtem. :)

És akkor a jövő: egyedül a holnapi napom van arra, hogy mindent összepakoljak és kitakarítsak, kedd reggel ugyanis el kell hagynom a szobám. Hannah aznap repül is haza, valószínűleg kikísérem a reptérre. Remélem, elég lesz a holnap mindenre! Hannah már napok óta pakol, de nekem egyszerűen nem volt időm rá. Kedden és szerdán Daninál lakom, csütörtökön pedig én is végleg hazafelé veszem az irányt. De szomorú ez az egész! Olyan gyorsan illant el, hogy tényleg el se hiszem. De erről majd filózok egy későbbi bejegyzésben.