(az előző bejegyzés folytatása)
Egy alkalommal már munkakezdéskor odasétált hozzám egy idősödő fickó, hogy milyen szép vagyok. Mint kiderült, az illető fotós, és azért jött a Bálnába, mert aznap egy modellt fognak ott fotózni. Saját cége is van, szépségversenyeket szervez. Valamiért szükségét látta, hogy erről mindent kifejtsen, anélkül, hogy érdeklődnék. Szóval, ezek a modellek rengeteget utaznak és keresnek. Én mennyit keresek itt? Van barátom? A barátom mikor visz el engem olyan csodás helyszínekre, ahol ezeket a lányokat fotózzák? Olyan szép vagyok! Épp itt a sminkes, nem akarok pár fotót? Elkér a munkaadómtól! Pont benne vagyok a korban, csinálhatnám ezt a bálnázás helyett! stb. stb.
Kedvesen hárítottam, hogy köszönöm, az ilyesmi nem nekem való. Arrébb is állt, délután viszont újra találkoztunk, akkor ugyanis valóban megkezdődött a fotózás. Csak a vakuk villogására lettem figyelmes, odasétáltam a mozgólépcsőhöz, hát, valóban ott volt az a csaj, de nekem cseppet sem tetszett. Gebe volt, az arca egyáltalán nem volt szép, a magas sarkújában alig bírt lépni, a mozgása borzasztó volt. Falatnyi, mindent villantó ruhát adtak rá, és dicsérték, hogy milyen gyönyörű. Valamit biztos tudhat, mert úgy mondták, hogy a Victoria's Secret fehérnemű versenyen második lett Ausztráliában, de számomra igen messze állt bármiféle szépségtől. Érdeklődve néztem a műsort, még sosem láttam ilyet. A fickó félreérthette a bámészkodásomat, azt hitte, nagyon csodálom épp a lányt. Ismét noszogatott, adott nekem névjegykártyát, biztatott, hogy írjak emailt, olyan szép a szemem. Aztán mesélt a modellről, megjegyezte, hogy hát, a melle mű, neki ez nem jön be, milyen már egy férfinak az a gondolat, hogy az ott csak két gumi.
Kisvártatva megérkezett még egy csaj, aki valamiféle szépségversenyt nyert, és azt mondta a pasas, hogy később őt fotózzák majd. A lány akkor jött be az utcáról, kabátban, táskával, mindenféle frizura és smink nélkül. És olyan hervasztóan átlagos volt! Ugyanilyen lányok ezrei jönnek velem szembe nap mint nap az utcán.
.jpg)
Az esetből azt a tanulságot szűrtem le, hogy az egész szépségipar egy nagy kamu. Oké, tudom, hogy ezt elvileg mindenki tudja, hogy "csak a smink meg a fotosopp" de mégis, ha átlapozok egy divatmagazint, vagy látok egy szépen sminkelt modellt, bizony én is felsóhajtok, hogy milyen szép! És egy fityfirittyet szép. Teljesen átlagos, csak jól meg van csinálva. Ez valahogy jobban tudatosult bennem így, hogy tényleg végignéztem ezt az egészet.
Mikor véget ért a munkaidőm, és indultam haza, akkor is elkapott még a pasi, szinte meglepődve, hogy mi, na, nem maradok? Kisminkelnek, csinálnak pár fotót, magamra sem ismerek. Még a palacsintájából is felajánlott egy darabot. Mosolyogva ráztam a fejem, és iszkoltam is kifelé.
Ez is egy vicc, ez a gondolat, hogy minden lány erre vágyik. Nem mondom, egyszer megnézném magam, milyen vagyok, ha tényleg profi sminkel ki és készíti el a frizurám, de kamerák előtt képtelen lennék mozogni, az meg teljesen elképzelhetetlen, hogy ez a munkám legyen. Én egyszer híres társadalomtudós leszek, és az eszemmel fogok hódítani, nem a külsőmmel. Ohohó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése