Nemrég dolgoztam a Bálnában négy napot diákmeló keretében - egyelőre csak beugrottam, de lehet, hogy később is hívnak majd. A munka maga hostesskedés lenne, ha volna kit tájékoztatni; a két hónapja nyitott Bálna ugyanis teljesen üresen pang, főleg hétköznap. Tulajdonképpen azért kapok pénzt, hogy egész nap érdeklődő tekintettel tegyem a semmit. Eddig azonban mindig akadt, aki csempésszen némi színt a napomba, noha többnyire nem éppen pozitív módon.
Már első nap kiderült, hogy van egy bácsi, aki minden nap a Bálna felé teszi meg egészségügyi sétáját; délutánonként megjelenik, és estig nem is tágít. Már az összes lánnyal megismerkedett, és ha csak teheti, leáll velük csevegni. Első nap csak röviden beszélgettünk, köszönt, elmondta, mi a véleménye az olyan munkáról, ahol semmit sem kell csinálni, és kifejtette, hogy az ő lánya a Westendben napi 12 óráért 4000 forintot keres. Aztán adott két mandarint, és kedvesen odébbállt, de előtte nagyot húzott a műanyag flakonjából, amiről mint kiderült, rumos teát tartalmazott.
Másnap szintén rám talált, de akkor már hosszabban maradt, és bizarrabb benyomást is keltett. Hihetetlenül kellemetlen, ha egy vadidegen úgy cseveg hozzád, mintha legrégibb ismerősöd volna, ráadásul azonnal elkezdi kifejteni a véleményét politikai és közéleti kérdésekben. Kérdezte, én is a Hahásokhoz tartozom-e, mert az a népség az otthonához közeli kocsmában szokott "gyűlést" tartani, ott dorbézolnak hajnalig, a lakók nem tehetnek semmit. "Mégis, milyen szülője van az ilyeneknek", meg "nem veszik észre, hogy politikailag manipulálva vannak?".
Aztán megjegyezte, hogy mindegy, hamarosan megszűnik Magyarország. Értetlenkedésemre elmondta, hogy hát, ha itt felmérést végeznénk arról, kinek mi a származása, hamar kiderülne, hogy alig van már magyar. Izraeli viszont annál több. (Nem zsidó, nem izraelita. Izraeli.)
Szeretett mesélni arról is, milyen volt a szocializmusban, és milyen fontos ember volt ő egykoron. Nagy Zorán-rajongó. Énekelgette a "Szerelemnek múlnia kell" számot, és prédikált arról, hogy bizony, a szerelem elmúlik, vége lesz mindennek (ha rágondolok is depis leszek, én épp a rózsaszín felhős korszakban vagyok, az ilyen duma kikészít). Mesélt az első szerelméről, aztán a két házasságáról.
Aztán mesélt rengeteg viccet is. De úgy tűnt, más viccet nem is tud, csak rendőröset, cigányosat meg zsidósat, néha mind a három egyszerre szerepel egy viccben. Néha szabadkozik, hogy ó, most eszébe jutott egy, ezt nem mondja el, mert túl durva, zsidósat se mond, mert lehet, hogy esetleg érint valahogy. Szabadkozik, hogy egy hölgy előtt, mint én, finoman kell fogalmazni, de kifejti a véleményét arról, milyen undorító, ami a közmédiában történik, részletezi a Mónika show-ban hallott mocskolódást, és minden vicce perverz és obszcén. Nem értem az ilyen embert, minden szava ellentmondás.
Ja, és persze a vicc az, hogy én végig nem szólok egy szót sem, kedvesen érdeklődő tekintettel próbálok nézni, bólogatok, és ignorálom a zsebemben nyiladozó bicskát. Néha hátrébb lépek, ha már túl sokat közeledett felém. És sóhajtok, ha már huszonharmadjára mondja ugyan, hogy hazamegy, de eszébe jut még egy vicc, és inkább marad.
Miután ez így lezajlott, figyeltem, mikor bukkan fel legközelebb a bácsi, és akkor szabályosan elbújtam. Épp az ellenkező irányba kerültem az épületet, mikor egyszer csak leparkolt mellettem egy biciklis. Az a fickó is gyakran járhat erre, ismerte a többi hostesst, azért is szólított meg, hogy nahát, miféle újonc vagyok. Vele alig pár percet beszélgettem, kérdezte, mit csinálok. Mondtam, hogy az ELTÉn tanulok, szociológiát. Hümmögött egy darabig, majd megjegyezte, hogy az nem lehet valami jó, mert ott biztos sokat kell a cigányokkal foglalkozni.
Én meg csak álltam, álltam és álltam...
WHAT'S WRONG WITH THE HUMANITY?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése