Egy éve Bálinttal

Tegnap voltunk Bálinttal egy évesek. Hihetetlen, milyen gyorsan elrepült ez az idő! Pontosan emlékszem, hogy néhány nappal azután, hogy összejöttünk, Verbafesztiválon Toma megkérdezte, hogy "Na és mikor találtatok így egymásra?" és Bálint azt felelte, négy napja, pedig akkor még csak három volt. Akkor éreztem azt, hogy úristen, mennyire az elején járunk, és mekkora stressz, hogy ilyenkor hogyan is alakulnak a dolgok: a kapcsolat elején megy a puhatolózás, hogy milyen is valójában a másik, milyen vele ezt vagy azt csinálni, vajon tényleg olyan jól csókol-e, mint az első randin, vagy az csak valamiféle káprázat volt, és egyáltalán, lesz-e a dologból szerelem, összeillünk-e, és úgy általában, meddig fog tartani ez az egész?

Szerintem nem volt olyan könnyű dolgunk, mert az elég egyértelmű volt és egyértelmű ma is, hogy azért sok mindenben különbözünk: nekem meg kellett szokni azt, hogy állandóan nyüzsög és húszfős társaságokba rángat, hogy mindig vidám és nem tud mit kezdeni a lejtőimmel, neki meg azt kellett elfogadnia, hogy néha jobban szeretek kettesben lenni, és szeszélyes vagyok és melankóliára hajlamos, amikor pedig dédelgetésre szorulok. De azt hiszem, jól teljesítettünk, mert megismertük egymást, meg tudtuk beszélni a problémáinkat, sok időt töltöttünk együtt, amikor nagyon jól éreztük magunkat, közben pedig nagyon megszerettük egymást. :)

Az évfordulónkból nem csináltunk olyan nagy hűhót, de azért örültem, hogy - mivel az Izraelbe utazásunk elmaradt - el tudtunk menni este randizni. Apu szerint Bálint egy szent ember, amiért a vb döntő estéjén velem randizik, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a foci még engem is jobban érdekel, mint Bálintot. Beültünk a Lövőházba egy italra, utána pedig hazamentünk bújni. Nagyon kedves kis romantikus este volt. :)

És végül következzen néhány kedves kép rólunk (ebből nincs túl sok):

Mátrabeatzen alszunk...

... és alszunk

Diplomaosztós cuki kép