Tábortábortábor

Véget ért a 10. Varázslatos tábor (ami nekem a harmadik volt) méghozzá villámgyorsasággal! Komolyan, én emlékszem, hogy tavaly gyorsan eltelt, de idén aztán tényleg szuper-hipergyorsan, olyannyira, hogy időm sem volt megunni a zsömlét!

Ami nagy szó!!!

Az egész nagyon-nagyon jó volt, csakúgy, mint tavaly. Idén is Rábcakapira mentünk, szép számmal, majdnem harmincan. Odaértünkkor ért a meglepetés, hogy a tábort teljesen felújították! Nyikorgó vaságyak helyett szép fa emeletes ágyak, szekrények, kifestett falak fogadtak minket. Azt sem tudtuk, mit kezdjünk ezzel a nagy luxussal!

10 éves! 

Nehéz összefoglalni, mi minden történt a hét folyamán, mert persze rengeteg programunk volt. Úgyis tudom, hogy egy csomó minden ki fog maradni ebből a blogbejegyzésből, mert egyszerűen képtelen vagyok mindent összeszedni. Voltak érdekes gondolkodós óráink és futkározós csapatversenyek. Nyomoztunk, kvízeztünk, ZenActivityztünk.

Szuperédik

Rájöttünk, hogy ha elénk rakják  a Google, Batman és az IKEA fekete-fehér logóját, fogalmunk sincs, hogy színezzük ki. Hosszasan törtük a fejünket azon, ki lehet Cuki. Rohangásztunk, hogy összeszedjük Camelot betűit. Megalkottuk Lükénét, a háromlábú istennőt. Kifestett arcunkat belenyomtuk egy nagy bödön vízbe, hogy szilvát halászhassunk ki a szánkkal. Nem sikerült összeraknunk a T betűt. Gyilkosoztunk, én pedig magamra vállaltam a vezető szerepét, mert nem bírtam a játékkal járó stresszt. Angie mindenkit legyilkolt. Elvált szép juhásznékként mosogattunk, terítettünk, takarítottunk. Lelkesen hallgattuk, ahogy Marci fennhangon olvassa A.J.-t. Kiszíneztük az Aileen alkotta csodálatos tankönyvet. Főztünk józanító italt. A plüsseink szeánszot tartottak.  Énekeltünk a tábortűz körül, és ha nem lehetett tüzet rakni az eső miatt, hát csináltunk egyet papírból. Kismillió fotót készítettünk. Kviddicseztünk, igaz, hogy az én csapatom az utolsó helyen végzett a bajnokságban. Vadul hajfestékeztünk, az én kobakom csillogó lilára sikerült. Láthatatlan színház után pityeregtünk a meghatottságtól. Egyik nap még a strandra is eljutottunk. Szerencsére aznap épp jó idő volt, ami nem mindig adatott meg nekünk: a napsütés hiánya azért is volt kellemetlen, mert a zuhanyzóhoz a vizet napkollektor melegítette. Úgyhogy néha hidegben fürödtünk. De túléltük.

Hatalmas pontverseny-hajrá volt a végére! Azt gondoltam, nem fogok tudni élre törni, mert a saját órámon csak átlagot kapok. De ez nem számított, öt nap után vezettem a pontversenyt, onnantól kezdve pedig görcsölhettem, megmarad-e a pozícióm, hiszen sokan dolgoztak azon, hogy beérjenek. Jim folyton szivatott, de igyekeztem nem foglalkozni gunyoros megjegyzéseivel, és utolsó nap óriási szorgalmi-dömpinget tartottam, megtanultam 12 Toldi-versakot, rajzoltam, írtam... Végül alig néhány ponttal megnyertem a pontversenyt, és megkaptam a Chalion átka című könyvet. Stréber Buri...

Egyébként ahogy említettem, idén tartottam egy órát, Tolerancia címmel, amihez a játékokat még a látogatott érzékenyítő foglalkozásokból vettem. Szerintem jól sikerült, én nagyon élveztem és a többiek is sokat beszéltek/kérdeztek, nagyon sok okos hozzászólás született, bár persze bebizonyosodott, hogy a BK közönsége azért jóval toleránsabb az átlagnál. :) A foglalkozás hatására idén a Toleranciatündér címet nyertem el. ^^

A nagy csapat *.*

Ami persze a legjobb a táborban, az a társaság és a hangulat. El is felejtettem már a tavalyi érzést, de szerencsére hamar felidéződött. Most remélem, kicsit tovább megmarad, mert nagyon jó volt feltöltekezni vele. Érdekes, hogy a tábor alatt tényleg nem foglalkoztatnak itthoni dolgok, nem izgulok vagy aggódom, egyszerűen csak boldogság meg szeretet van. Lehet, hogy még arra is sikerül a bandának rávennie, hogy visszatérjek a fórumra. ^^