Anyai áldozatok

Anyut nagyon jó anyának tartom, bár ez az érzésem gyakran háttérbe szorul, mikor éppen a takarítással noszogat. Ma azonban határozottan tanújelét adta a jó-anyaságnak, mert este, mikor kétségbeesetten felhívtam a Corvinból, hogy nem találok normális alkalmi ruhát, odautazott hogy válogasson velem. Végül üres kézzel távoztunk, de legalább nem vettünk olyat, ami ne lenne tökéletes... És mikor hazaértünk, nyomban nekiállt Orsinak segíteni, mivel szeretett húgom azt vette a fejébe, hogy a barátnőinek karácsonyra bábokat varr (WTF?!) és ezzel csupán egy a bökkenő: ő maga nem tud még a legtökéletesebben varrni. Úgyhogy anyu egészen mostanáig a varrógép mögött ült. Egyébként mind az ötletelés, megrajzolás, kivagdosás Orsi érdeme, így ne tessék azt gondolni, hogy mindent anyura hárított, és lássuk be, zseniálisak lettek, különösen a kézre húzható BANÁN. :D Czhoznak báboztam is vele egy sort a webkamerába. Na de lényeg a lényeg, anyu nagyon megható áldozatokat tud hozni értünk (lásd banánvarrás...)