Értékrendek

Gyakran kapok kérdőívet ismerősöktől, az ELTE-től, ezeket mindig ki szoktam tölteni szolidaritásból, meg különben is, szerintem ez jó móka, magáról is többet megtud általa az ember. Ma egy pofonegyszerű, és a társadalomtudományokban egyébként eléggé elterjedt kérőívet kaptam: 18 random módon felsorolt értéket kellett számomra fontossági sorrendbe rendezni.

Indokolatlanul sokat ültem a feladat felett, le is írtam magamnak külön a szavakat, és miután elkészültem vele, azután sem tudtam folytatni a tanulást, hanem ideültem megírni ezt a bejegyzést, ami szerintem jól jelzi, mennyire elkapott a téma. Tulajdonképpen nagyon érdekel, hogy az ismerőseim - Ti - hogyan rendeznétek el ezt a 18 értéket? Ha van időtök, csináljátok meg, és mutassátok meg nekem, tényleg kíváncsi vagyok! Ide alulra beteszem az enyémet és még elemezgetem is (szociológuskodok) de ha meg akarjátok csinálni a saját sorrendeteket, javaslom, először készítsétek el, és azután nézzétek meg, én mit alkottam.

A 18 érték a következő:

változatosság, üdvözülés, szépség, szerelem, szabadság, önérzet, munka, megbecsülés, jólét, haza, harmónia, élvezet, egyenlőség, család, bölcsesség, boldogság, béke, barátság.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Esetemben:

1. Boldogság

2. Család

3. Szerelem

4. Munka

5. Szabadság

6. Béke

7. Egyenlőség

8. Barátság

9. Megbecsülés

10. Önérzet

11. Jólét

12. Bölcsesség

13. Szépség

14. Változatosság

15. Harmónia

16. Élvezet

17. Haza

18. Üdvözülés

No szóval, amint már említettem, sokat üldögéltem a lista felett. Azt elsőként be tudtam írni, hogy a legfontosabb a boldogság és a legkevésbé fontos az üdvözülés - ez érthető, hiszen nem vagyok hívő. Szerintem mindenki boldogságra törekszik, nem mondom, hogy nincs értelme az életnek, ha az ember nem boldog, de mégis attól lesz jó, hogy boldogok vagyunk, nem? A boldogság azonban elég megfoghatatlan dolog, hiszen a többi érték meglétéből vagy hiányából áll össze, nemde? Például a tökéletes boldogság számomra elképzelhetetlen szerelem nélkül - lehet, hogy ez valami fiatalkori bolond dolog, nem tudom. Második helyre mégis a családot tettem, ami a szerelemnél mégis csak fixebb és biztosabb, és különben is, úgy érzem hogy az utóbbi időben a korábbihoz képest jóval családcentrikusabb vagyok (szerintem Orsi elutazásának "köszönhető" a dolog.) A munka is előkelő helyre került, bár ez számomra nem valami szocialista eszme, inkább az, hogy a munkámban szeretnék majd kiteljesedni, és fontos számomra, hogy valami hasznos tevékenységet végezzek. A szabadság-béke-egyenlőség igazából egy nagy csoport, amit már foglalkozási ártalomból sem mertem hátrébb pakolni, ezek nagyon fontos dolgok, de például elég nehéz a békéről gondolkodni úgy, hogy sosem tapasztaltam meg háborút - ha forradalom vagy elnyomás lenne Magyarországon, valószínűleg ezek a kategóriák még előrébb kerültek volna. A barátság a 8. helyen szomorkodik, nem nagyon tudtam előrébb tenni, valószínűleg azért sem, mert nem dicsekedhetek túl sok baráttal, pedig a létük nagyban hozzájárul a boldogsághoz - lásd első hely. Megbecsülés és önérzet, ezek is elég elengedhetetlenek, mégis középtájra szorultak, ahogyan a jólét is. Egyértelmű, hogy ezeket a szép, posztmateriális értékeket az anyagiak elé pakoltam, ennek ellenére tény, hogy a jólét is elég fontos dolog. Ha üres lenne a hasam, biztos nem a szabadságon meg az egyenlőségen törném a fejem. Bölcsesség és szépség - ebben a sorrendben, mégiscsak tahóság lenne, ha felcserélném a kettőt - de ezek is tök fontosak, igazából nagyon nagyra tartom őket, mégis már eléggé hátul vannak. Jön a változatosság és a harmónia, azon gondolkodtam, ezek vajon egymás ellentétei-e, itt eléggé meg voltam lőve, a harmóniát eredetileg előrébb akartam pakolni, hiszen végül is valahol a fejemben az is egyfajta boldogság... de végül ide szorult. Az élvezet is itt van már a végén, én nem vagyok egy hedonista, de a boldogsághoz az is kell, hogy az ember élvezze, ami történik vele, nem? Haza az utolsó előtti helyen, úr isten, akkor én nem vagyok jó magyar? Hát, nem mondom, hogy nem melegszik át a szívem ha meghallom a himnuszt, sőt, én igazából nagyon szeretek itt élni, nem is tervezek elköltözni, de nem vagyok egy nagy nacionalista. A kossuthi hazaszeretetet már elég elavultnak érzem. 

Miután nagy nehezen kiszenvedtem magamból a sorrendet, arra jutottam, hogy módszertani újításra lenne szükség az értékek mérésénél. Ez az egyszerű sorrendbe rakás ugyanis nem mutatja, hogy az egyes értékek között mekkora a távolság. Ahogy írtam, nekem például a szépség, a harmónia meglehetősen fontosak, mégis hátul kullognak, ami olyan, mintha alig számítanának valamit. Egészen más lenne a kép, ha elhelyezhetném ezt a 18 értéket mondjuk egy 1-től 100-ig terjedő skálán (ahol az 1. a boldogság, a 100. az üdvözülés.) Így már mérni lehetne, hogy az egyes értékek mennyire állnak közel egymáshoz. Ily módon még a harmóniát is egészen előre lehetne pakolni, és csak az élvezet, a haza és az üdvözülés kullogna hátul - ezek azok, amik tényleg nem igazán számítanak.

Vajon eszébe jutott ez már valakinek? Vagy én vagyok az első? Publikálnom kellene.