Most egy több részből álló összefoglaló-sorozatnak kezdek neki, ha unalmas, ne olvassátok el, lehet, hogy ez csak nekem érdekes. :)
Tehát Hollandia. A sztereotípiák igazak: finom a sajt, szépek a tulipánok, a házak jellegzetesek és gyönyörűek, és tényleg mindenki, mindenki biciklizik. Azt viszont talán nem hinnétek, hogy az ország tényleg annyira mezőgazdaságból és állattenyésztésből él, hogy a városból elindulva vonattal kábé öt perc után üdezöld legelőkön át robog az ember, amin idilli módon legelésznek a báránykák és a tehénkék. Amszterdamon kívül jártam még Rotterdamban, Utrechtben, Hágában, Zaandvortban (a tengernél.) A holland nyelvet ugyan nem tanultam meg, de egészen nagy sikerrel olvasok (komolyan mondom, angol + német tudással a holland szöveg legalább 60%-a megérthető) és persze néhány alapszót is tudok. Dankjewel!
Amszterdam. Miért is választottam ezt a várost? Mert ott kellett lennem, ennyi. Én a városon kívül laktam, és a központ 40 perces bicikliutat jelentett - nem is voltam bent olyan sokszor, mint egyébként megtehettem volna. A belvárost egészen jól megismertem, a többi részről fogalmam sincsen. Nagyon-nagyon szép és hangulatos város, azt hiszem, bármennyi időt el tudnék tölteni ott unatkozás nélkül. Angolul mindenki beszél, és a legtöbb dolog ki is van írva angolul. A város szó szerint színes, és sugározza magából a toleranciát, még ha - erre az óráimon felhívták a figyelmet - tudnunk is kell azt, hogy nem minden holland toleráns, és igenis komoly viták folynak bizonyos sarkalatos kérdésekről. És mit is jelent az, hogy a város színes? Nos, egyrészt zöld a coffeeshopoktól, ahonnan dől ki a marihuána-füst, és akár kellemesek, akár kellemetlenek egyeseknek, mégiscsak azt hirdetik, hogy ez az ország nyitott, és képes liberálisan megítélni a kábítószereket. Amszterdam ezenkívül piros, a vörös lámpás negyedtől, ahol igen, valóban majdnem pucér nénik állnak a kirakatban, amin, azt hiszem, igazán lehet gondolkodni, hogy ez mégis micsoda, ki egyezett ebbe bele, tényleg jó-e, mindenesetre jellegzetesség. Amszterdam szivárványszínű is, hiszen a homoszexuálisok számára nyitott helyeket vidám, színes zászlók jelzik, és bizonyos központi utcákban szinte hemzsegnek ezek a jelek. Itt próbálnának csak betiltani egy Gay Pride-ot!
És természetesen színesek a város lakói is, bizonyára belsőleg is, de külsőleg mindenképpen: a bőrszín, hajszín, szemszín és öltözék széles variációja jön velünk szembe minden nap, igazi multinacionális közösség.
Összességében nem tudom eldönteni, otthon tudnám-e érezni magam Amszterdamban, vagy sem. Az én kis, magyar lelkemnek sok minden új, idegen, más volt. Igazi nyugati nagyváros: fejlett épületek, kiépült, gyönyörű és borzasztóan drága közlekedés, a város, az üzletek és a szolgáltatások tudatos és nagyszerű marketingje, és a rengeteg turista az év minden szakában... És az emberek, akik mind különbözők, a világ minden tájáról jöttek, ők is idegenek valahogyan. De nem lehet nem észrevenni, hogy rengeteg tekintetben ez a város Budapestnél sokkal, de sokkal jobb, befogadó és gyönyörű, és még munkalehetőségek is vannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése