Erasmus-összefoglaló III. - Az egyetem

A Vrije Universiteit, melynek a hallgatója voltam, Amszterdam egyik egyeteme a kettő közül. Számos karból áll, én a társadalomtudományinak voltam a tagja. Magától az épülettől nem vágtam hanyatt magam, még akár csúnyának is lehet nevezni, de közel laktam hozzá, és a hatalmas biciklitárolóban könnyen el is tudtam helyezni a biciklimet. A 15 emeletes épületben a liftek - különösen a déli órákban - rettenetesen zsúfoltak voltak, gyakran hosszú perceket kellett várni, hogy az ember eljuthasson oda, ahová kíván. Az egyetem felszereltsége - ahogyan a "nyugati" egyetemekről hírlik - természetesen nagyon jó, de tulajdonképpen nem volt szükségem rá, hogy kihasználjam. A könyvtárba egyáltalán nem jártam, mert minden kötelező anyag elérhető volt online. Az egyetemnek sok számítógépterme van jó gépekkel, de ezeket is csak akkor használtam, mikor nyomtatnom kellett, és az a helyzet, hogy csúcsidőben az a sok számítógép is kevés volt, és megesett, hogy egy szabad gépet se találtam, amit használhatnék. Ami klassz volt az épületben, és ami fityiszt mutathat az ELTE-nek, az a menza. Oké, drága volt, és nem is volt túlságosan nagy a választék, de szépen ki volt építve, rengeteg diákot tudott fogadni, és nagyon sokféle étel volt: saláták, levesek, pékáru, főétel, sütemény...

Az oktatás sokban különbözik az itthonitól. Már a tanév felépítése is más: egy szemeszter 3 periódusból áll, az első kettőben 2, a harmadikban 1 tárgyat vesznek fel a diákok, az összesen öt tárgy. Itthon legalább tízet szoktunk. Mikor kimentem, az volt az elvárásom, hogy az órákon aktívabbnak kell lennem, több beadandóm és egyéb feladatom lesz. Tulajdonképpen ez csak részben teljesült. Mindegyik órára sokat kellett olvasni, és ez el is vette az időm egy részét. Az angol szövegek eleinte nehézségeket okoztak, de körülbelül 1-2 hónap után azon kaptam magam, hogy szótár nélkül is vígan elvagyok a szövegekkel, határozottan kényelmes angolul olvasni, és mikor eljött a vizsgák ideje, nem okozott már gondot a fogalmazás sem. Az összes órám szeminárium jellegű volt, egy kicsi teremben, kábé húsz másik diákkal együtt, de azért itt is hamar kialakult, hogy kik a  beszédesebbek, és a félénkebbek - köztük én - többnyire egészen nyugodtan hallgathattak. A 4 tárgyból 3 esetében egyáltalán nem kellett beadandót készítenem, és az egy kivételnél is csak összefoglalókról volt szó, amiket nem is értékeltek külön. Oké, volt egy prezi is ezen kívül. De az egyetlen tárgyat, ami tényleg komoly kihívásokat, önálló munkát tartogatott volna, végül leadtam. Pech.
Az mindenképpen klassz, hogy olyan témákról tanulhattam, amik nagyon érdekesek, és amikről egyáltalán nincsenek itthon kurzusok. A tanáraimat is szerettem, nagyon érdekesen vezették az órát, és gyakran jöttek vendégelőadók is, akik különböző esettanulmányokat mutattak be. Tetszett ez az egyetem, és mindenkinek csak ajánlani tudom. :)