Uilenstede 194, 1348, 1183AP Amstelveen.
Én imádtam itt lakni. Igaz, a várostól messze volt, de az egyetemhez közel, és ha el akartam valahová jutni, ott volt a villamos- és metrómegálló. Nagyon tetszett, hogy egy olyan helyen élhetek, ahol tényleg mindenki diák, az összes épület kollégium. Nagyszerű volt még a 3 percre lévő sportcentrum, ahová bármikor lemehettem, jól felszerelt volt, és tényleg klassz órákat tartottak. A kultúrközpontot egyáltalán nem használtuk ki, de az az igazság, hogy ott mindent főleg holland nyelven tartottak, így nem is lett volna értelme odamenni. A környék egyetlen pubja, a Café Uilenstede sem annyira nyűgözött le. A bulik egyáltalán nem voltak ott jók, de párszor azért biztos jó lett volna lemenni iszogatni - mindenesetre nem nagyon tettem meg.
Annak ellenére - vagy talán épp azért? - hogy a szobámat teljesen random módon választottam ki, nagyszerű helyre kerültem, és imádtam. A 6. emeleten laktam, és sokat gondolkodtam azon, hogy ennél lejjebb túl közel lennék a földhöz, ennél feljebb viszont már tériszonyom lenne. A közös részek, a folyosó és a konyha teljesen rendben volt, sőt, iszonyú mázlim volt a konyhával, szerintem az egész épületben nincs még egy, ami ennyire rendes és tiszta lett volna. Az elején kitakarítottuk, és onnantól kezdve mindig többé-kevésbé rendben volt. Volt sütőnk, igaz, az elején zúgott, de később abbahagyta; volt vízforralónk, kenyérpirítónk, és működött a tűzhely és a mosógép is.
A szobám semmiképp nem nevezhető luxuslakosztálynak, de mégis, az első olyan hely volt, ahol egyedül laktam, épp ezét nagyon szerettem. Elfértem benne, elfértek a cuccaim is, és idővel teljesen otthonossá tettem. Bár olvasólámpát például magamnak kellett vennem, a szoba sok tekintetben jobb volt a többinél. Az egész folyosón az enyém volt az egyetlen hűtő, aminek volt fagyasztó része, és ez hatalmas áldásnak bizonyult, mivel a folyosó többi 13 lakója a konyhai hűtő egyetlen, kicsi fagyasztóján osztozott. Ezen kívül az íróasztali székem is puha, kényelmes forgószék volt, nem kemény műanyag. A falam rendben volt, nem volt tele lyukakkal, mint például Hannah-é. A fürdőszoba, nos, az nem volt annyira tökéletes, de a célnak teljesen megfelelt, és egészen hamar elfelejtettem, mennyire meglepődtem, mikor először megláttam.
Végső soron pedig nem elhanyagolható az, hogy kikkel laktam együtt. Nem is értem, hogy lehetett akkora mázlim, hogy a folyosó összes lakóját bírtam: egyikükkel nagyon-nagyon jó barátságot kötöttem, néhányukkal jól elbeszélgettünk, néha iszogattunk, játszottunk, buliztunk, és a többiekkel is minden rendben volt, csupán egy olyan lakója volt a folyosónak, akivel szinte nem is köszöntünk egymásnak, de ő mindenkihez így viszonyult.
Hálás vagyok azért a szobáért, nem is volt könnyű elbúcsúzni tőle. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése