Erasmus-összefoglaló IV. - Az emberek

Hosszú bejegyzés arról, kikkel is találkoztam Amszterdamban.

A lakótársaim

Hannah: Hannah az első perctől az utolsóig mindig ott volt mellettem, és ez egyszerűen valami hihetetlenül csodálatos dolog. Oké, tudom, hogy eddig is sokat áradoztam róla, és lehet, hogy ez csak az én lúzerségemet fémjelzi, de az az igazság, hogy komolyan beszélek, és tényleg nem volt még ilyen kapcsolatom senkivel. Persze, nagyon izgultam, mikor kiutaztam, hogy vajon találok-e barátokat, de erre igazán álmomban sem gondoltam volna. Hannah-val minden nap beszélgettünk, megbeszéltük az összes aktuális eseményt és a legszemélyesebb problémákat is. Hannah mindig ott volt velem, amikor bajom volt, a Chozzal való szakítást főleg az ő vidám, rózsaszín szobájában vészeltem át. Együtt főztünk, együtt shoppingoltunk, együtt utazgattunk, együtt mentünk bulizni. Bízom benne, hogy működni fog a "távkapcsolatunk", tudunk beszélni és hamarosan találkozunk is. :)

Jolijn: Jolijn volt a folyosó egyik legkülönlegesebb figurája, azt hiszem, ez főként kambodzsai származásának köszönhető, ami miatt néha egészen különleges, ázsiai ételeket főzött érdekes hozzávalókból. Úgy általában elmondható, hogy nagyszerű szakács volt, és a folyosói összejövetelekre mindig lelkesen készítettük vele a tavaszi tekercseket. Nagyon szeretett bulizni, és különleges ruhái is voltak ezekre az alkalmakra. Sokszor mentem vele, és néha be is fonta a hajam, ugyanis csodálatosan tudott fonni. A vizsgáira mindig rengeteget tanult, heteken át reggeltől estig, de valahogy mégsem mindig mentek neki.

Viky: Viky volt Jolijn legjobb barátnője, ő továbbra is az Uilenstedén van, mivel mesterképzésben tanul egy évig. Cseh származása miatt egész közel éreztem őt magamhoz, főleg miután megtudtam, hogy a Mikulás náluk is Mikulás, és azt is megtanultam, hogy csehül a lencse az csocska. Ő is finomakat főzött, különösen szerette a leveseket. Vele is gyakran jártunk bulizni. Időnként meglátogatta egy egészen nagy baráti társaság, Csehországból, és ilyenkor öten aludtak a szobájában. Többször láttuk a barátját is, akivel már nyolc éve együtt vannak - első szerelem, ami kibírt egy Erasmust, és most egy mesterképzést. Remélem még nagyon sokáig lesznek boldogok. :)

Genéve: Genéve volt a legfiatalabb a folyosón, az alapképzést kezdte meg a VU-n, tehát legalább három évig itt marad. Nem is ment haza egyszer sem, de az anyukája meglátogatta, két hétig maradt a szobájában, és mindig mindent kitakarított, borzasztó bűntudatot keltve az egész folyosóban. Genéve egyébként kedves volt, főzni viszont egyáltalán nem tudott, mindig ugyanazt készítette és az is fura volt.

Sara: Sara pár héttel előttem költözött ki a folyosóról. Nem kerültem közeli kapcsolatban vele, de gyakran láttam főzni, és mindig eljött a folyosós bulikra is. Nem tudom, vajon félig olasz származásának köszönhető-e, de nagyon jó kajákat főzött, néha igyekeztem is lesni, mit hogyan készít. Rengeteget bulizott, vizsgák előtt pár nappal is simán elment, és a beadandóit az utolsó pillanatokban írta meg. Az utolsó hónapban megtudtam, hogy Dani az év elején kavart vele, és onnantól kezdve nem tudtam nem ferde szemmel nézni rá.

Amanda: Amanda költözött ki tőlünk legkorábban, rögtön újév után. Nagyon felnőtt, érett lánynak tűnt, aki mindig mindent elintézett, ő vált valahogy a folyosónk "vezetőjévé", szószólójává. Általában a felét nem értettem annak, amit mondott, szerintem azért lehetett mert nagyon jól, de motyogósan beszélt angolul. Megtanította nekünk, hogy kell svéd húsgolyót készíteni, és elutazásakor tömérdek IKEA-s cuccot hagyott ránk. Jelenleg Kanadában folytatja a tanulmányait.

Elisaveta: A görög leányzó meglehetősen sajátos jelenség volt köztünk: nagyon rossz angolsággal beszélt, a kinézete pedig mindig nagyon "megcsinált" volt - frizura, erős smink, magassarkú - de emellé kedves érdeklődés és érző szív társult. Mindenkivel nagyon aranyos volt, a társalgásokban erős szexuális tartalmú poénokkal vett részt. A barátja meglátogatta egy alkalommal, és egy hónapig maradt, egészen a társaságunk részévé vált. Elisaveta egyébként mesterképzést csinál, emellett munkát is kapott és dolgozott is, úgyhogy tulajdonképpen nem tudom megítélni, okos-e, vagy csak szerencsés, esetleg mindkettő. :)

Francesco: A csendes olasz srác eleinte nagyon rosszul beszélt angolul, később, úgy hiszem, ez javult, de annyira megszoktam, hogy inkább nem kérdezek tőle semmit, nehogy zavarba hozzam, hogy később sem igazán beszéltünk soha. Ennek ellenére azért mindig ott volt, ha történt valami a folyosón, kedves és mosolygós volt, és nagyon klassz olasz kajákat főzött - igaz, az ígéretét, hogy egyszer pizzát készít nekünk, nem váltotta be.

Tom: A folyosó másik férfi lakóját szinte alig láttuk. Nagyon sokat volt otthon Lengyelországban, és különböző külföldi ismerőseit és végiglátogatta - azt hiszem Madridban is többször volt. Emellett úgy hiszem, a tanulmányaival egyáltalán nem haladt. Ha Amszterdamban volt is, alig láttuk, fogalmam sincs, mit evett, mert a konyhát sosem használta. Kicsit sajnálom, hogy így alakult, mert nagyon vicces és jó fej srác, mindig feldobta a folyosós bulikat, amikre néha-néha elnézett. Annak ellenére, hogy azt hangoztatta, hogy ha valami jó csajt ismerünk, ajánljuk csak be neki, a barátnője most kijött Amszterdamba tanulni a második félévre, és össze is költöztek.

Ekaterina: Az orosz lányt kedvesnek, de nagyon visszafogottnak és komolynak ismertem meg. Ritkán találkoztunk, azt hiszem azért, mert mindig más időpontban főzött, mint én. Szeptemberben ünnepelte a 25. szülinapját, ezzel a folyosó rangidősei közé számított. Bár ő is egy évig tanul Amszterdamban, a párja, úgy tűnik, kitart mellette, és a kezét is megkérte bécsi útjuk során.

Mila: Ljudmila Ekaterina barátnője volt, Észtországban él, de orosz származású, így el tudtak beszélgetni az anyanyelvükön. Milát is ritkán láttam, de a bulikra mindig eljött, és nagyon jó fotókat készített. Ezen kívül nagyon csinosnak is találtam őt. Mikor a többiek melegítőben vagy pizsiben csoszogtak ki a konyhába, ő akkor is szőrmemellényben és balerinában feszített.

Agnes: A lengyel lány novemberben költözött be a folyosóra, és sokáig kellett győzködnünk, hogy nyugodtan csatlakozzon hozzánk az összejöveteleken. Ő volt a legidősebb köztünk, a Phd-jét csinálta, úgyhogy úgy hiszem, érettségben magasan felettünk állt. Roppant aggódós volt. Főzni sosem láttam, mosni viszont annál gyakrabban. Igen, mosás terén határozottan fura volt. Nagyon gyakran mosott, és mindent külön - külön a színeket, külön a pulcsikat, külön a törölközőket... Napjában többször láttam, amint hóna alatt a mosnivalóval kijön a konyhába, megnézi a mosógépet, és ha épp más cucca volt benne, gondterhelten visszament a szobájába. Ezt húszpercenként eljátszotta, és egy alkalommal annyira várta már a mosást, hogy mikor meghallotta, hogy valaki kinyitja a szobája ajtaját, azonnal kikukkantott, vajon a ruhák tulajdonosa megy-e kivenni a szennyest a mosógépből. Kissé mániákusan hatott...

Firegirl: A folyosónak csupán egy lakója volt, akivel soha, egyáltalán nem beszéltünk, még köszönni sem igazán köszöntünk egymásnak, ez pedig Jahity, vagy ahogy mi hívtuk, a Firegirl. Tulajdonképpen az igazi nevében sem vagyok teljesen biztos. A becenevet onnan kapta, hogy a megérkezésünk napján egész egyszerűen felgyújtotta a konyhát, a folyosón terjengett a füst és a korom. Én az egészből kimaradtam, de aki ott volt - pl. Hannah - eléggé sokkot kapott már így az első napon. Nem tudjuk, ez-e az oka, de a lány később egyáltalán nem kereste a kapcsolatot senkivel sem a folyosóról. Bár a különböző bulikról ő is tudott és meghívást is kapott, sosem jött el. Őt sem láttuk főzni, csak és kizárólag mosni. Rendszeresen járt hozzá a barátja, mindig együtt voltak - mi, a folyosó többi lakója nem igazán érdekeltük.

A folyosó örökbefogadott lakói

Louise: A belga lány először Jolijnnel ismerkedett össze, aztán szép lassan bevonódott a folyosó életébe. Mindig nagyon kedves volt, Jolijnnel ő is rengeteget tanult, de nagyon jó vizsgákat is írt.

Martina: Martina szintén a 6. emeleten lakott, de a másik folyosószárnyon. Francesco legjobb barátja, évek óta ismerték egymást, és ide is együtt jöttek. Így egyértelmű volt, hogy rengeteget főztek együtt a mi konyhánkban, és később is egyre többet láttuk. Főleg Jolijn és Viky lettek vele jóban. Mindig imádnivaló, vicces és mosolygós volt, de minden bulira csak 5 percre ugrott be, mert folyton tanulnia kellett.

A "német csapat"

Hannah révén ismertem meg a "német lányok" csoportját. Különösen a félév elején csináltunk sok közös programot együtt, később egyre inkább eltávolodtunk egymástól.

Kathrin: A csapat afféle vezetője, nagyon karakteres személyiség. Tipikusan az a személy, akivel jó néha időt tölteni, de semmiképp sem szeretnél az ellensége lenni. Márpedig ez könnyen bekövetkezhet, ha esetleg ellentmondasz neki vagy valamiben nem vagy vele egy véleményen. A kezdeti szoros kapocs után Hannah egyre kevésbé kezdte keresni vele a találkozásokat, és bár konkrét konfliktus nem volt köztünk, végül Kathrin úgy ítélte meg, ha így állunk a dolgokhoz, elbúcsúzni is felesleges tőlünk. Különbözőségünk akkor vált nyilvánvalóvá előttem, mikor megtudtam, hogy néhány barátnőjével azt játssza, ki tud jobban bepasizni a különböző bulik alkalmával. Pirosbetűs napokon nem bulizott. Akkor, úgy gondolta, nincsen értelme.

Vanessa: Nessie Kathrin legjobb barátnője volt kezdetben, de egyáltalán nem egyformák. Nessie is karakteres, határozott személy, de mindig kedves volt, jókat tudtunk vele beszélgetni, és ott volt minden buliban is. Hozzám hasonló módon a a félév alatt szakított a barátjával, akivel már 2 éve jártak. Hazautazott emiatt egy napra Berlinbe.

Franzi: Bár egyáltalán nem látszott rajta, Franzi volt közöttünk a legfiatalabb, a három éves alapképzését kezdte Amszterdamban. Nagyon magas, csinos lány volt, akinek minden buli után voltak pasizós történetei. Kathrin talán ezt elégelhette meg, mindenesetre elég ellenségesen viselkedett vele, és Frazi egy idő után eltűnt a társaságból. Szerettünk volna elbúcsúzni tőle, de nem tudtunk találkát megbeszélni az utolsó hétre.

Antje: Hasonlóan Franzihoz, Antje is eltűnt a csapatból Kathrin révén, és ő a mesterképzése miatt jóval elfoglaltabb is volt nálunk, de azért néha találkoztunk. Mindig lenyűgözött, milyen tökéletesen beszél angolul. Állandóan mosolygott és nagyon kedves volt, külön örülök neki, hogy a sok tanulnivalója mellett szakított időt egy búcsúvacsira velünk.

Kathi: Kathi tulajdonképpen osztrák, Hannah-val az egyetemről ismerik egymást, és jelenleg gyakornoki programban vett részt Amszterdamban. Főleg a különböző városokba kirándultunk együtt, de néha beültünk egy ebédre, kávéra is. Mindig nagyon aranyos volt, örülök, hogy megismerhettem.

Helena: Ő a "német csapat" egyetlen nem német tagja (rajtam kívül, ugye) ugyanis dán származású. Ő is sokat tanult, de azért ott volt velünk a kirándulásokon, vacsikon. Az ő párkapcsolata is példa arra, hogy az igaz szerelem túléli az Erasmust - a barátjával többször meglátogatták egymást, és végül alig várta már, hogy hazatérhessen hozzá. :)

A hollandok

Lisa: Ez rövid lista lesz, ugyanis az egyedüli holland, akit igazán megismertem, ő. Lisa volt a mentorom a félév alatt, és nagy mázlim volt vele, mert a legtöbb buddy egyáltalán nem törődött a mentoráltjával. Igazából nekem sem volt határozott "szükségem" Lisára. Minden fontos infót megszereztem máshonnan, a kérdéses ügyeket elrendezte az egyetem, így viszonylag keveset kérdeztem tőle. Ennek ellenére rendszeresen keresett, összeültünk kávézni, sőt, egy alkalommal saját magukhoz is elhívott egy igazi holland vacsorára. Bár meglehetősen különbözünk, nagyon hálás vagyok, hogy ennyit törődött velem, és rajta keresztül kicsit jobban megismertem a hollandokat. Egyébként ő maga is Erasmusra adta a fejét - ősztől Isztambulban tanul majd. :)

Dani

Dani külön kategóriát kap, mivel semelyik másikba sem fér bele. :) A többi magyarral ismertem meg, de a többiekkel végül szinte egyáltalán nem találkoztam, csak köszöntünk, ha összefutottunk valahol. Ironikus, hogy a két folyosótársamon kívül szinte egyáltalán nem kerültem közel egy hímneműhöz sem, ő volt az egyetlen, akivel egyre többet beszélgettünk és végül összejöttünk. A félév második felében egyre többet voltunk együtt, közvetlen hazajövetelem előtt pedig már teljesen össze voltunk nőve. Hol kettesben voltunk, hol a folyosós programokhoz csatlakozott. Talán nem szükséges elmondanom, hogy örülök, hogy őt is megismertem. :)

Azt hiszem, mindenkiről szóltam, aki említésre méltó. Természetesen akadnak még ismerősök, de mégiscsak a fentiek a legfontosabbak. Furcsa most, hogy itthon vagyok és kábé tök egyedül, rájuk gondolni. Nagyon jó volt, hogy a folyosómon elkerülhetetlenül összefutottam emberekkel, mindig volt kivel beszélgetni, iszogatni, bulizni. Sosem unatkoztunk. Jó társaság volt, itthon is hálás lennék egy ilyenért.